|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Esztrád |
| Megjelenés: | 1986 |
| Hossz: | 2:18 |
| Szövegírók: |
Halász Rudolf |
|
Andy Razaf |
|
| Kiadó: | Hungaroton |
| Stílus: | esztrád |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Túl az Óperencián történt az eset
Kis Piroska nagymamához igyekezett
Kicsi kosarában, mely a karján fityeg,
Tojáspótló, műlekvár és cukorjegyek.
Mindezekből vitt magával egy keveset,
Nagymamájához igyekezett.
Száz veszélyt takar a sötét erdő, berek.
Mit tehet egy ártatlan, tudatlan gyerek,
Mikor a sors egy ilyen nagy bajt ráuszít?
Kiugrik egy farkas, mondja: Adj egy puszit!
Pusziért egy gyönyörű új bundát veszek,
S egy szép lakás is berendezek.
Üsse kő, gondolja Piros,
Üsse kő, ha nem is csinos,
Üsse kő, habár ez tilos,
Nincs, aki szememre hányja,
egy a fő, hogy van dohánya.
Jó leszek, feleli legott,
Jó leszek, puszit is adok,
Jó leszek, no de mit kapok?
Ruhát, cipellőt,
Harisnyát és kalapot.
Most a farkas elővett egy csekkfüzetet,
Sűrű puszik között egyre csak fizetett,
Addig-addig vett új ruhát és kalapot,
Míg a szegény farkas végül felfalatott.
Eddig tart a mese, kedves jó publikum,
Itt a vége, fuss el véle,
bumm, bumm, bumm, bumm!
Suááá!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
