|
|
|
Sok éve már, hogy iskolába jártam,
egy kis diák a sok diák között.
A nagy betűk előtt ijedten álltam,
az egyszeregy álmomban üldözött.
De akkor én egy jó barátra leltem,
s kigyúlt a fény, kinyílt a nagyvilág,
a két kezében formálta a lelkem,
ma sem felejtem kedves, bölcs szavát.
Tanár úr, kérem, az évek messze szálltak,
egy vén diák felelne most megint!
Az éveim ma osztályzatra várnak,
s nem kell pirulnom, hogyha rám tekint.
Kijártam én az élet iskoláját,
s nem félek már, ha végső vizsga jön,
mert volt sok szép napom, sok színes örömöm.
Tanár úr, kérem, Önnek köszönöm!
Sok vén diák gyűl évenként így egybe,
van aki győzött, s van, ki megbukott.
Az életünkben volt ezernyi lecke,
s ha nem készültünk, senki nem súgott.
Minden napunk egy ismeretlen képlet,
felelni kell még sok-sok éven át.
Egy percre szívünk mégis visszaréved
köszönni néked, régi iskolánk.
Tanár úr, kérem, az évek messze szálltak,
sok vén diák felelne most megint!
Az éveink ma osztályzatra várnak,
s nem kell pirulnunk, hogyha ránk tekint.
Kijártuk mind az élet iskoláját,
s nem félünk már, ha végső vizsga jön,
mert volt sok szép napunk, sok színes örömünk.
Tanár úr, kérem, mindent köszönünk!
Szeptember 6.
