|
|
|
[refrén: MP Csabi]
Tudod, arra törekszem, amit az enyéim magukba szívnak
Akik meg fújnak azok meg sírnak
Mert nem bírnak azután hívnak
Mert szűkül a pást,
Ha nem tudsz írni savazz mást
Ahhoz nem kell, hogy érezd
Ahhoz nem kell, hogy lásd
[MP Peti]
Mint egy mese, nemhogy bújnál, nézed a hunyó les-e
amit mondasz üres, nesze itt egy füles
Ti csak ugattok, mint a kutyák
Okosak és buták kanok és szukák
Futtok mint a kund, trójai faló
Biztos csel, nekem elég erős a jel
Akkor szólok csak, ha kell
Egyre bővül a crew
Szarok helyett a jó
Szövöm rád a hálóm, mint a pók
A morál marad csalás nélkül
Valót akarunk tenni, levegőt venni
Betartva szerepem, amire törekszem
Mit az enyéim magukba szívnak
Mégis túszok, örökké harcot vívnak
Minden meg van véve, a csóró nem érhet révbe
Fizetek érte, de mégis köpsz a krémbe
Mi a fasz folyik itt? legyek mindig elég erős
A feladat kurvára velős
Regős Bendegúzt nem egyszer lehúzták
elkapott hírek, kádba' asszony úszik
hétvégi hakni, mindenki zúz
számom húsz nem kevés, de mégis sok
Megbélyegzett trikót hordok
Hiába jár a szám csak szárad a torkom.
[Brash]
Kérünk, kapunk, osztunk, sokszor adunk, csalunk
Nem kenyerem a hazugság, de máshogy nem megy élünk-fogyunk
Egyetlen jelenet, felvonás, egyetlen hiba, egyetlen megbotlás
Még több összetartás, megosztás, életben tartás
Diktatúra helyett eltérő vélemények vannak
Majd a nép eldönti mi kell neki, ha egy kis esélyt kapnak
Kenyér és víz, elég volt, többet az ország, mert többet akarnak
Erről szólnak a filmek, a himnuszok, a költők erről szavalnak
Újra forradalmasítani az erőlködés helyett
Egy kis újat mutatni a világnak a hazugságok mellett
Nem dől össze a hatalom, majd én megvédem a várat
Seregem bővül, gyarapodik, szebb napokat várnak
Feldobott érmék pörögnek, feldobott ötletek csillognak, születnek
Nyertesek, vesztesek életben maradnak, meghalnak
Ha nem tetszik kiállok, felállok, szavazok, savazok
Arcok és álarcok nézd meg jól
Sikerek és kudarcok
[Joeker]
Forró az agy, tikkadozás ha semmi nincs rendben
Minden sejtemet felépít, most lebont elemekre
Kerekekbe olvasztott szék tartja meg a súlyom
Optimizmusom segít abban, hogy kicsit lelassuljon
Ez a folyamat, fülemben bogarak ülnek és néznek
Várnak, mikor lesz dobása végre utolsó az észnek
Mer észre kéne venni, az egészet vágni kenni, venni
A lapot, nem lopni a napot
Kényelmes alakot ölteni magadra
Haragra szító szavakra szarni
Aszalni tojást, mások bűzbe forgatott fejébe varrni
Hiszen, kicsi a veréb de annál nagyobb a csőre
És csak azt lesi, hogy mikor hogyan húzhat majd a csőbe
[refrén 2x]
[Mentha]
Betakart szemekkel nézed, ahogyan a Nap kell fel nyomor kényelemmel
De te inkább élsz tovább a félelemmel
Megcsonkított élet, önítélet, mi bekerített,
Téves útra terel téged, ördögöt festett
Vetített képet láttál, de te többet vártál
Féllábbal a célban álltál, egy ideig bíztál majd felmondtál
Higyj abban amit tudsz, mert azzal hidd el messzire jutsz
Hogy ha el se indulsz utolér a kudarc hiába futsz
Az álmod vezessen, ne hagyd azt, hogy más nevessen
Keressen más, ki utál az nem kell, hogy szeressen
Tedd fel mindened, ki mer az nyer, ki nem az tönkremegy
Meghalsz vagy élsz, az élet egy kaparós sorsjegy
Van aki elesik, van aki továbbmegy és meg sem áll
Van aki bemászik, van aki előtt a kapu mindig nyitva áll
Hát várj, türelem rózsát terem, megszületnek a terveim
Az embereim mögöttem, én hozzájuk kötődtem
[MP Csabi]
Meg szembekötősdi, csak erről szólnak a hírek
Már senki sem harcol a saját függetlenségéért, mint az írek
Engem szolgálnak a rímek, szép lassan összeáll a képlet
A flame a tied lehet, a magasban úgyis félek
A villogó fények, eltűnik bennük a lélek
Tudom többet érek, többet tartogat az élet
Nesze közös track, közös érdek, ritka nekünk az ánizs
Nem tehetjük ölbe a kezünket,de pedig nem lesz ünnep
Magától nem jön el Párizs, olyan világban élünk
Ahol egyre jobban tűnik el az egyén, mindenki csoportban kemény
Nehézsúly már 50 kiló felett, ökölbe szorulva a kezek
A Nyugatinál sorban, mint a pezek
Én még emberek közé születtem, de már rég nem tudom kik ezek
Élet, pénz, üzlet, próbálom játszani a játékot
De érzem a nyakam köré kötelet csavar, a kezeimre láncot
Divatos táncok, srácok, viszi azt is ami nem az övé
Nem lökdöslek, én is mászok, csak én nem szarok magam mögé
Hírnév meg siker, csak tudnám hol van most Tiger a tigris, asszem a köztudatban jobban él a Viszkis
Olyan izgis ez a Kárpát-medence, csak fulladnak a halak
Mindennap halálos adag, az éjszakák vadak, mindent szabad
Csak a számat tátom, de a sokasággal szemben
Csak az öklömet rázom, széles vásznon exponál az unalom
Mégsem vonz a hatalom, elég ha a tollamat uralom
Értékes gondolatok minden papíron, nekem ez az ami számít
Hogy nem énekelgetünk bármikor bármit a sláger láger
A közönségnek nem játszhatsz, mindenki mást vár el
Marad az őszinte beszéd és a tiszta lelkiismeret
Örökre beléd ég, ha egyszer kiismered
[refrén 2x]
[MP Zoli]
Te is adsz, én is adok, én már csak jobban akarom
Érzem, hogy hangonként haladok és valahova tartozok
És adózom, az érem egyik oldalán nekem édes
A másikat hagyjuk az inkább rémes
Sok itt a fémes, és a felesleges krémes
Nem sokat éltem, de még nem kérték, hogy értsem
Én csak csendben a dolgomat végzem, de olykor előjön az allergia
Viszket a tenyerem, leszarják a kenyerem
Nem kell nekem kegyelem, mindenki mást szeret
De olykor nehéz a tisztelet, még nekem is figyelő szemek
Tapsolnak a kezek, én is totyogva kezdtem el, mint mindegyik kisgyerek
Akitől mindent féltenek, de értem miért
[Eckü]
Azért maradtam, mert kellett
Azért küzdöttem, mi tetszett
Én azért iparkodtam, legyenek céljai a tettnek
Ami aurámba hajlik veszik az érték nagy a térkép
Azért bátorkodtam, nézd ezt többet mértéktelen mérték
Ez nem elég, nem tágítunk, nem kapaszkodunk sémákba
A nemzedék belátja, állnak a variák egy témára
Lélegzik a tér de indok nélkül akarsz vívni
Ettől nagyobb leszel? nem, hát savazz mást, ha nem tudsz írni
Érezni, nem szégyellni való lelkület a testület
Ki elragad, megihlet, mint egy folydogáló szürkület
Én döntöttem így, a saját kútfőmből merítek
Hogy újat hozzak a népnek, ezzel a kultúrán segítek
Yo, egy kultúra, baby ya, aahh, Hősök Minimal, yaahh
[refrén 2x]
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
