|
|
|
Jön, jön az idő,
És meg kell halnom érted
Vagy gyilkolni és keresni
Új menedéket,
Nézd, sírok és szégyellem,
De a jutalmamat várom
Lágy, hűvös melleidről
Lehúzódik a fátyol.
Hajtsd ide a fejed
Most ideges vagy és fáradt,
S a félhomályból lassan
Előtűnnek az árnyak.
Ítélj el és élvezz velem,
Keresztre feszülök érted,
Ölelj át, ölelj át,
És a végén ölj meg!
Kár volt, kár,
Úgy maradnék,
Fáj, még fáj,
Harcolj és karmolj,
Húzz le a földre!
Gonosz vagy, és buta,
S én gyűlöllek érte,
Üres vagy, gúnyos,
És kifinomult a mérged.
Remegj, ahogy én,
Izzadj, mint egy állat,
Fekete a szíved,
Mint az űrbe utazó vágyak.
Gyűlölj hát, gyűlölj,
Csak mosd le a vérem,
Temess el, és támassz fel
Minden éjjel!
Te vagy a tükör és én a maszk...
Szeptember 6.
