|
|
|
Ezek a sötét napok,
A fejem a fák fölé emelem,
És boldog vagyok,
Mert érzem, az eső összekócol.
Rád gondolok,
Mintha fájdalom lennél,
És félelem.
Pedig milyen szépek voltunk így,
Feketében, ó istenem.
Zuhanjunk,
Érints meg utoljára még!
Zuhanjunk,
És zárd le csókkal a két szemem.
Már csak a hajam
És a ruhám az, ami emberré tesz.
Jó itt, inkább a falakra festem a gyűlöletem,
Meghalunk így térden állva,
Ez a vad világ megszelídít.
Nem érted, miért nem nőttem még fel,
A nyári napfény az,
Ami fogva tartja a szívem.
Hát csókolj, csókolj, csókolj,
Mintha jó volna még.
Mozdulj, mozdulj, mozdulj,
Mintha neked is fájna, amikor elmész.
Nézd, a csillagok az égre fagytak rég,
Legyél rossz, legyél ugyanolyan, végre, amilyen én.
Zuhanjunk,
Érints meg utoljára még!
Zuhanjunk,
És zárd le csókkal a két szemem.
Már csak a hajam
És a ruhám az, ami emberré tesz.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
