|
|
|
Kármen, tíz évesek leszünk.
Újra kézen fogsz és suhansz,
Mint a nyár.
Nézlek, mint a gyermek
Boldog vagyok, boldog,
Mint a fák,
Hallom, hogy suttogsz.
Ne félj, ne félj!
Én veled leszek,
Ha itt az idő.
Ne félj, ne félj!
Kármen, minden egyszerű lesz.
Nem érintelek, csak nézlek,
Csak nézlek.
Te nedves csókot adsz,
Úgy, mint rég,
És azt mondod:
Sajnálom, de kisfiú vagy még...
Ne félj, ne félj!
Én veled leszek,
Ha itt az idő.
Ne félj, ne félj!
Annyi embernek suttogtad el:
Fölötted nincs se hold, se nap.
Gyere, gyere és táncolj!
Legyél hát tízéves újra,
Kármen! És mire felébredünk
Virággá változunk, látod.
Ne félj, ne félj!
Én veled leszek,
Ha itt az idő.
Ne félj, ne félj!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
