|
|
|
Hallom a metró zaját a föld alól,
Mint a távoli mennydörgést.
Érzem a szíved lassan zakatol,
Álmod is lassú szeretkezés.
Túl nagy a csend, túl sok ember hallgat.
A félelem, itt ül az ágyamon.
Túl nagy a csend, túl nagy a rend,
De te örülsz neki, hogy itt vagyok.
Azt mondod: Á!
Ez a félelem, csak ennyi vagy,
De nem akarom látni az arcodat.
Ez a félelem, csak ennyi vagy,
De nem akarom látni...
Mennyi furcsa zaj jön át a falakon,
De te csak alszol, és énekelsz.
Ülök a széken, hallgatom,
Remeg a testem, minden idegen.
Ezer éjszaka múlik el így,
Sohasem alszik a város.
Minden éjszaka várom a hírt,
Ébren őrzöm az álmot.
Azt mondod: Á!
Ez a félelem, csak ennyi vagy,
De nem akarom látni az arcodat...
Szeptember 6.
