|
|
|
Milyen különös éj,
Ezer máglya ég,
Az ablakban állva
Várunk és nézünk.
Az ilyen fiúk, mint én,
Nem szoktak sírni,
Csak ölni, ölni, ölelve ölni.
Gyönyörű lángjaim
Az égre törnek,
Ez a játszma vége,
A játszma vége!
Álom volt csak a zuhanó,
Véres nap
S a szél akár s kard.
Enyém a neved, a hangod,
Ez a rohadt világ
Még ennyit sem érdemel,
Csak néhány szót, néhány hangot,
Ne hagyd, hogy így múljon el!
Nézem a fák árnyékát,
Nem alszom.
Por már minden,
S a hold úgy remeg.
A madarak sorra felém repülnek‚
S ha minden véget ér,
Felébredek.
Miért kell mindig várnom?
Miért kell mindig egyedül?
Miért?
Ma éjjel minden állat menekül.
Hazaértem‚
Itt vagyok.
Húrjaim úgy szólnak‚
Mint szél.
A színek és árnyak
Messze járnak‚
Tudom‚ hogy várnom kell még!
Ez a játszma vége,
A játék véget ér.
Ez a játszma vége,
Az út véget ér.
Szeptember 6.
