|
|
|
[Intro]
Na, jólvan akkor
Buzik, buzik vagytok mind!
Ellesztek intézve!
[refrén]
Órák, éjjelek, nappalok, évszakok
Kerülgetik, bántják orromat vérszagok
Mennem kéne, de nem tudok
Szédelgek magamban, betompulok
Órák, éjjelek, nappalok, évszakok
Kerülgetik, bántják orromat vérszagok
Víz alá merülök, de nem futok
Ostorozz, hadd érezzem, ami én vagyok
[Csaszy]
Nem más, csak elláss bárhova szeretnél
Az élet egy játék, de több lett egy szerepnél
Te is túlspirázod önmagad testvérem
Nem tanulhatsz meg mindent egy történelem leckében
A fejezet első, a bekezdés második
De a srác már rég, a végéről álmodik
Talán még változik, de fuldoklik az esély
Most ne vágj a szavamba, én nem kértem, hogy mesélj
A napszak az más lesz, ha hallasz barát lesz
Az egyetlen kincs, ami nincsen magány szesz
Hidd el, ha rátesz, nem több csak száz neszt
Eltesz a szád ez sex helyett más lesz
Te vak vagy, nem látod a fától az erdőt
A fióka kikelt,a fészkéből felnőtt lett
És letett egy poharat az asztalra
Én is pislogtam elég, közelről az aszfaltra
A szád még szólna, de nem hagyom
A vád végóra nem osztozom
Csak a bajt hozom arra, aki szeretne
Jelentkeztem én is, arra a szeletre
Perecre a karomra, elveszett hát hagyom ma
Dobok még egyet és lépek a hatosra
Megenném én is, ütemesen falom ha
Szabadna, szakadna, rojtig míg szaladna
Ja, a kissrác míg szaladna ja
A célig beérik a gyümölcs a fán
Nyár lesz majd, halk szavak hallatán
Mi az mi embert itt boldoggá tehetne?
Ki az ki lát még, de örömmel feledne?
Egy mozgalmas életút, más témákba rejtve
a Szádnak a nedve, csordul nevetve
A föld alá vetve, egy sötétebb helyre
Yo, egy sötétebb helyre
A sötétben más lesz, az világossá tesz
Elmédnek mondója arctalan lányt vesz
A hideg kő izzik, én forróban hasalok
a Betonon vasalok, mást így nem akarok
Feketén-fehéren a magasat lenézem
Jóból a rosszat elétek tetézem
Klónomat betézem egy ikrahús kezébe
Na, egy ikrahús kezébe
Én látom a jövőm, én látom a múltat
Élek a jelenben és nem húzok ujjat
A tegnapból ma lett, de mi lesz majd holnap?!
Úgy leszel-e valaki, elindulsz, ha szólnak
Kik új napot hoztak, de ne érd be ennyivel
Mohó vagy haver, mondd már el mennyi kell!
Mennyi? Mondd, bazdmeg, mennyi kell?!
[Natív]
Yo..
Egy szó, mivel harcokat szítok
Osszál le nyugodtan, de mi lesz az indok?
Csak hintek, rapet mitől dobbannak szívek
Minek tanulság, nevettem itt egy talomba
Elégett gyümölcs, mérges tekintet üvölts
Egy megpendített kamu, mert az igazság dühös
Különös forma, a bűnös kamrájába bezárva
Maradtam, nem másztam alájára(?)
Egy dobozban találtam, 24 karátjára
Megbíztam benne, építettem a barátjára
Az életem mentem, készültem a rámpára
Bennem születik fény, ha elfogyott a lámpában
Nem üthetek talántába, semmit mert rohadék
Nagy magyar nemzet, de egytől-egyig roma még! (yo!)
Engem nem tisztít a csapadék, amit kapok az a lék
Kajak kész adalék, a rap lesz a maradék
Haladnék a széllel, üres tartamú mondat
Amit igazság bélel
Ez nem a norma, az ideáltól kéne örök szövetségit
Végeztem vérrel
Hullik az ellenség, ezt adtam hangszernek
Kértem, hogy pengessék, engedték hadd menjek
Írtsam a gazembert, lazán vert mindennapom
Hazám, mert hazárdőrt aszály nyert
Yo, yo, hol a szöveg?
Mellettem azok, akik mindent feláldoztak
Egy crew-nak, ha kellett ők bátran kárhoztak
Nem várta lázoztak, tegnapot pártolnak
Rögtönzés válasza szükséges már holnap
Friss édes ??? memória fullon
A megkezdett eredményt a feledésbe fújtom
Rég feltett kérdés, Istenemnek nyújtom
Az életem kért meg uram, messzire bújjon
Jó szándék, és én lennék a másság
Én rejtem a múltam és várom, hogy ássák
Várom, hogy lássák, de vakság mi marasztal
Nem is kérdéses mit én adok az a szar
Ujjam alatt ravasszal, egyszer kell húzni
Esküszöm megteszem, ha sikerül megunni
Út igaz üres, de balra az exit
Gyenge vagy kiscsaj, szar ma a sexy
Presztilelt igazság, ígérem mérgetlen
Szenvedés, ugyan már én nem ezt érdemlem
Fogd fel nincs fohász, bocsánat térden
Nem állok én senkinek, csak veled állok én szemben
Készletem fogyni fog, frissít az Orbit Drops
Nem ordítozz, ó engem a por kimos
Fordított ????????
Ha nem állsz föl a zenémre, táncolj a Norbival
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
