|
|
|
| Előadó: | A kaktusz virága (színdarab) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Stéphanie: A sampereti kapunál,
Lakom én anyunál!
Nem valami fényes negyed.
Mégis meg van ami kell:
Egy öreg spaniel,
Képezi a társbérletet.
Az utcában a fiúk mind kaporát szívnak,
És engem mindig csak kaktusznak hívnak.
A sampereti kapunál,
Lakom én anyunál!
Nem valami fényes negyed.
Házam soha nem volt, és soha nem lesz a sanzerizén.
Még egy motoros bárka se nevet rám a Szajna vizén.
Semmim sincs, így nem vagyok én sem odaadó!
Julien: Hisz ez elszomorító!
Stéphanie: Aztán ki tehet arról, ha nekem így is jó?!
Férfi minek is kéne, amikor ott a két kisöcsém?
Vélük rúgom a labdát, ha van időm az út közepén.
Mondják meg: egy ostoba férfi, mire való?!
Julien: Valamire mégiscsak használható!
Stéphanie: Aztán ki tehet arról, ha nekem így is jó?!
Autó ürügyén vettem egy öreg Fordot, ócska madár.
Ám ha betör a weekend röpölünk ketten, mint a madár.
Szélcsendben, a jó motor hangja simogató!
Julien: Hát ha magának ez megnyugtató..
Stéphanie: Aztán ki tehet arról, ha nekem így is jó?!
Egyszer valaha régen, valaki tetszett elhiszi-e?
Később kiderült róla, neje van rég és négy gyereke.
Megmondtam, hogy nem jöhet többet az a csaló!
Julien: Jajj de szigorú!
Stéphanie: Aztán ki tehet arról, ha nekem így is jó?!
Julien: Kislány az amit elmond igazán szép és rém aranyos.
Mégis akad egy pont, mely ha nem is szempont rém zavaros.
Kérdésem, hogy volt e már úgy is valakivel?
Stéphanie: Képzelje igen. Aztán ki tehet arról, ha nekem mégsem kell!
Julien: Tényleg igazi kaktusz, amikor szúr, a mája örül,
Még egy pici mosolyt sem sikerült látnom szája körül.
Mindig morc, és e hangulat nem túl csinosító.
Stéphanie: Aztán ki tehet arról ha nekem így is jó?!
Doktor úr!
Julien: Kisasszony?
Stéphanie: Aztán ki tehet arról, ha nekem így is jó?!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
