|
|
|
| Előadó: | A kaktusz virága (színdarab) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Stéphanie: A sampereti kapunál,
Lakom én anyunál!
Nem valami fényes negyed.
Mégis meg van ami kell:
Egy öreg spaniel,
Képezi a társbérletet.
Az utcában a fiúk mind kaporát szívnak,
És engem mindig csak kaktusznak hívnak.
A sampereti kapunál,
Lakom én anyunál!
Nem valami fényes negyed.
Házam soha nem volt, és soha nem lesz a sanzerizén.
Még egy motoros bárka se nevet rám a Szajna vizén.
Semmim sincs, így nem vagyok én sem odaadó!
Julien: Hisz ez elszomorító!
Stéphanie: Aztán ki tehet arról, ha nekem így is jó?!
Férfi minek is kéne, amikor ott a két kisöcsém?
Vélük rúgom a labdát, ha van időm az út közepén.
Mondják meg: egy ostoba férfi, mire való?!
Julien: Valamire mégiscsak használható!
Stéphanie: Aztán ki tehet arról, ha nekem így is jó?!
Autó ürügyén vettem egy öreg Fordot, ócska madár.
Ám ha betör a weekend röpölünk ketten, mint a madár.
Szélcsendben, a jó motor hangja simogató!
Julien: Hát ha magának ez megnyugtató..
Stéphanie: Aztán ki tehet arról, ha nekem így is jó?!
Egyszer valaha régen, valaki tetszett elhiszi-e?
Később kiderült róla, neje van rég és négy gyereke.
Megmondtam, hogy nem jöhet többet az a csaló!
Julien: Jajj de szigorú!
Stéphanie: Aztán ki tehet arról, ha nekem így is jó?!
Julien: Kislány az amit elmond igazán szép és rém aranyos.
Mégis akad egy pont, mely ha nem is szempont rém zavaros.
Kérdésem, hogy volt e már úgy is valakivel?
Stéphanie: Képzelje igen. Aztán ki tehet arról, ha nekem mégsem kell!
Julien: Tényleg igazi kaktusz, amikor szúr, a mája örül,
Még egy pici mosolyt sem sikerült látnom szája körül.
Mindig morc, és e hangulat nem túl csinosító.
Stéphanie: Aztán ki tehet arról ha nekem így is jó?!
Doktor úr!
Julien: Kisasszony?
Stéphanie: Aztán ki tehet arról, ha nekem így is jó?!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
