|
|
|
[Natív]
Nem akarok szítani, tüzeket éleszteni
Nem szeretnék egy csatát, csak egyetlen mondat
Könnyű rossz és a jó utat, eltéveszteni
Közel a búcsú, a bánat, mint péntekhez a szombat
Boldogság egy életen is át tartó délibáb
Hol láthatod mit kínál, az élet és ki éli át
Ki menti meg a véred, ahogy markol egy torokba
Életek zuhannak egy végtelen folyóba
Hol part medrére sodortak, és egy dalt most szövök
Úgy érzem egy rab lettem, a magánytól hajótörött
Egyedül vagyok, keserű a magány
Hiszem megfejtést vártok, és csak a talányt
Viszem, lehet itt hagyod a szart
Mint múltbéli Jónás, egy gyónás a szavamból
Azt hittem jó más megoldás
Nem találok egy képzelt ?????
Hogy ez egy magam által, kovácsolt probléma
Igazából nem is létezik, én nem találom
Az álmomban láttalak, és magam megszánom
Csak egy számom leszántom a sikert és elállok
Ahogy felkel a Nap, kikelnek a virágok
[refrén 2x]
Minden más lenne, ha éreznéd, amit ???
Nem szalasztod a végső pillanatát
Az egyetlen percet, érezd mit kapsz
Csak egy esély, miért más éjjel-nappal virraszt
[Csaszy]
Volt, hogy mester volt a mesterem
Nem gondolok rá este sem
Revolverem leteszem, a tárat kezembe veszem
Eddig más vezetett előre, most én vagyok a mentorom
Segítő kezet eltolom, érmémet most feldobom
Arcom előtt hullik, mint könnycseppem a porba
Nem akartam mégis, beleestem egy korba
Egy sötét arc a közelben, most két kezemmel megfogom
Gondolatnak tűnik, de csak éjfekete metronóm
Dolgaimon dolgozom, gondokon gondolkodom
Kérdésekre választ, a válaszokat nem kapom
Üzenetem feladom, de életemet nem szabad
Tied lehet örökké, míg meg nem húzod a ravasz
Sötétbe kacsintó kis karnyújtásra előttem
Esélyekben úsztam, de mára mindent ellőttem
Pontból halvány töredék, tágult lett egy kör
Szerencsémre támasztottak, mikor már elől
Láttam végre kinyílt, mindkét barna szemem
Figyeltem magam, mikor kezem mélybe teszem, ja
Mikor kezem mélybe teszem, nah, mikor kezem mélybe teszem
Nem feledem a múltam, látom a jövőt mára
Száraz szemmel állva, sírok akár egy árva
Elhagytak és egymagamban szemeim kinyílnak
Indegoo gyermek vagyok és a szemeim sírnak
[Natív]
Virágok az égben, mint felhők közt a földön
Egymagam vagyok, és egy többszemélyes börtönben
Ülök egy sarokban, kezem közé hajtom
Bűnös fejem tartom, emlékek az ajtón
Mit a múltban bevéstek, itt jártam egykor
R, O, N a mentor, és a lelki terror
Csak egy alaptól enyhült, le a kalappal testvér
Segítesz, ha sírok, segítek, ha elestél
Egy flashnél több a barátság, hogy kinek ki a kedvence
Hogy kik állnak mellettem, kiért van a kelepce
Azért járok hátra, mert tudom, hogy szerettek
Tegnap sírtatok miattam és most velem nevettek
Tudom néha szégyen vagyok, boldogság vagy bilincs
Egy kapu egy más világban, én vagyok a kilincs
Hát gyertek velem, én most egytől egyig hívlak
Indegoo gyermek vagyok, és a szemeim sírnak
[refrén 2x]
Mirtse Korinna és Balázs Mihály már harmadik közös dalukat hozzák ki Korinna és UTAZØ néven. Két versmegzenésítés után ezúttal a vadiúj Zavar dalszövege saját szerzemény, ami ráadásul egy nem mindennapi témát boncolgat.
Szinte mindenkivel előfordult már élete során, hogy megmagyarázhatatlan okból rátört egy belső kényszer, ami arra ösztönözte, hogy megigazítson, helyre rakjon, kisimítson valamit. Belénk van kódolva a szimmetriára, párhuzamokra való törekvés, egyszerűen jólesik a szemnek, ha szabályosan állnak a tárgyak az asztalon, vagy ha a lábtörlő pontosan párhuzamos a küszöbbel. Az ilyen kényszerekre egyre általánosabb lett nemes egyszerűséggel rámondani, hogy „ne törődj vele, csak az OCD-m”, bele sem gondolva, hogy milyen lehet annak a bőrében lenni, aki tényleg szenved az obszesszív-kompulzív zavartól.
„Talán pont azért, mert ennyire elcsépelt lett az OCD kifejezés, sokan nem tudják felmérni, hogy mennyire megnehezíthet egy életet. Aki pedig ettől szenved, egyedül érzi magát, mert nem mer beszélni a helyzetéről.
Kiskorom óta jelen vannak kényszercselekvések az életemben, és mindig próbáltam elrejteni őket. Elkezdtem fórumokon olvasgatni az OCD-vel élők tapasztalatairól, és összeszorult a szívem, hogy mennyi embert érint ez az egész, ráadásul sokkal súlyosabban, mint amennyire nálam valaha is jelen volt.
Ismeretlenek és névtelenek voltak, mégis úgy éreztem, van egy láthatatlan kapocs, ami összeköt velük. Legszívesebben mindannyiukat megöleltem volna. Úgyhogy most ez a dal az én ölelésem feléjük.”
– mesélt a dal központi témájáról Korinna. A producer, Balázs Mihály (UTAZØ) ezúttal a hangszerelésen kívül a zeneszerzésben is oroszlánrészt vállalt, ugyanis a páros eddigi dalaitól eltérően most a zene született meg először, és később a dalszöveg.
„Szeretem az olyan popdalokat, amiknek az alapja egy akusztikus gitár, vagy valami klasszikusabb hangszer, és már régóta a fejemben motoszkált, hogy szeretnék egy lendületesebb dalt írni, ami így kezdődik. Ezt egy picit modernebb köntösbe bújtattuk, és amikor Kori ráírta a dalszöveget, továbbfejlesztettük olyan zenei megoldásokkal, amik a szöveg témáját erősítik. Jó, amikor egy dal ennyire könnyen megszületik.”
– így emlékszik vissza a dal keletkezésére Balázs Mihály.
Az energikus, erőteljes, pörgős zenei környezet miatt a Zavar nem kesereg a problémákon, hanem rájuk rúgja az ajtót.
„Amint meghallottam a zenét, azonnal beleszerettem, de még nem tudtam, miről szóljon a dal. Misi javasolta, írjak arról, ami minden nap ott van velem, mégsem beszéltem még róla soha. Pár óra múlva ott volt feketén-fehéren a Zavar szövege. Ezt már ki kellett üvöltenem magamból.”
Zavar a zenei megosztókon itt.
Korinna a közösségi médiában:
https://linktr.ee/mirtsekorinna
Spotify → http://bitly.ws/SMDe
Tiktok → https://bitly.ws/3ic4w
Instagram → http://bitly.ws/SMec
UTAZØ a közösségi médiában:
Spotify → http://bitly.ws/SMDu
Instagram → http://bitly.ws/SMeJ
Tiktok → http://bitly.ws/SMWp
Facebook: https://bitly.ws/3ic4I
