|
|
|
Romokban az élet és feltámad a vihar
Felperzsel, a feszültség a villám tovább szítja
Felém irányítja, a lándzsát mely átfúrja a testem
Összetorlódott szelek tombolnak bennem szüntelen
Korhadt, gerendák mik a súlyt már nem tartják
A verejték a homlokon végig folyt már
Nem egyszer engem tituláltak, selejtnek
Ujjal mutogattak a nyomás egyre nehezedett
Egy sivár környezetben minden levegővételben
Ahol a tornádó pusztít a haraggal vezérelve
Ez a földi paradicsom csak sár darabokra szétszóródva
Aláírtam sorsom, de az apró betűket nem
Olvastam, Gomolyfelhők gyűltek fölém
A jelenem eláztatták egyben felőrölték
És kialudt bennem egy fény fűzér, ezért kardom elő rántom
Mennydörgés a szívben, ellenetek szembeszállok
2X Refrén:
Lassan elvonul, a vihar nem hátrál
Kérlek, mutasd derűsebb sugarad útját
A felszálló pára miért zúdul le újra
Mond, miért zúdul le újra
Néha elcsitul, de csak ha elengedem a múltam
Vétkeztem sokat meggondolatlan indulatokkal
Mintha egy tokba zártak volna s én kitörésre készen
Beidőzítve robbanok, a végén kényszerülök térdre
Szerteágazó sebektől süvítő szelek hátán
Ilyenek vagyunk, tudjuk mindennek az árát
De semminek sem az értékét ezért fognak pórázra
Igaz életünk olyan amilyenné elménk formálja
Megduplázva a tétet a gyötrődés belül tornyosul
Kicsavarja, a fákat s víztömeg mi lezúdul
Teljesen eláztat, mert túlságosan ragaszkodtam
Ahhoz mi nem az enyém pedig én úgy alakítottam
Volna a távolság egyre növekedett
Én nem szóltam, de észrevettem a tekintetedben
Elhitettem, letisztáztam, hogy ez helyre hozható
Fokozódott a taszítás végleg kirajzolódott
A mindent elsöprő hurrikán mivel létesültem
A süllyesztővel kijövet a buktatóval szembesültem
Tiszteletben tartom a döntést néha még kaparom a falat
De elvonulok csendben ismét megvárva a tavaszt
2X Refrén:
Lassan elvonul, a vihar nem hátrál
Kérlek, mutasd derűsebb sugarad útját
A felszálló pára miért zúdul le újra
Mond, miért zúdul le újra
Jelentéktelen foltok, de egy nyirkos mezőre
Keveredve kezem-lábam szorosan megkötözve
Légörvények cikáznak, előle nem menekülök
És a süppedő mocsárba nyakig elmerülök
Egyesülök, koncentrálok a fordulatra várva
De itt a torkomon is keresztbe áll a szálka
Nincs, már mi képes lenne felváltani a valóságot
Az önemésztést kerülöm, mint tűzben a táncot
Az arcon a ráncot nem szaporítom tovább
Ég és föld között túl nagy a korlát
Kincseim között azért megőrizlek téged
Még ha vihart szültél is belém, de remélem egyszer megértem
4X Refrén:
Lassan elvonul, a vihar nem hátrál
Kérlek, mutasd derűsebb sugarad útját
A felszálló pára miért zúdul le újra
Mond, miért zúdul le újra
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
