|
|
|
Romokban az élet és feltámad a vihar
Felperzsel, a feszültség a villám tovább szítja
Felém irányítja, a lándzsát mely átfúrja a testem
Összetorlódott szelek tombolnak bennem szüntelen
Korhadt, gerendák mik a súlyt már nem tartják
A verejték a homlokon végig folyt már
Nem egyszer engem tituláltak, selejtnek
Ujjal mutogattak a nyomás egyre nehezedett
Egy sivár környezetben minden levegővételben
Ahol a tornádó pusztít a haraggal vezérelve
Ez a földi paradicsom csak sár darabokra szétszóródva
Aláírtam sorsom, de az apró betűket nem
Olvastam, Gomolyfelhők gyűltek fölém
A jelenem eláztatták egyben felőrölték
És kialudt bennem egy fény fűzér, ezért kardom elő rántom
Mennydörgés a szívben, ellenetek szembeszállok
2X Refrén:
Lassan elvonul, a vihar nem hátrál
Kérlek, mutasd derűsebb sugarad útját
A felszálló pára miért zúdul le újra
Mond, miért zúdul le újra
Néha elcsitul, de csak ha elengedem a múltam
Vétkeztem sokat meggondolatlan indulatokkal
Mintha egy tokba zártak volna s én kitörésre készen
Beidőzítve robbanok, a végén kényszerülök térdre
Szerteágazó sebektől süvítő szelek hátán
Ilyenek vagyunk, tudjuk mindennek az árát
De semminek sem az értékét ezért fognak pórázra
Igaz életünk olyan amilyenné elménk formálja
Megduplázva a tétet a gyötrődés belül tornyosul
Kicsavarja, a fákat s víztömeg mi lezúdul
Teljesen eláztat, mert túlságosan ragaszkodtam
Ahhoz mi nem az enyém pedig én úgy alakítottam
Volna a távolság egyre növekedett
Én nem szóltam, de észrevettem a tekintetedben
Elhitettem, letisztáztam, hogy ez helyre hozható
Fokozódott a taszítás végleg kirajzolódott
A mindent elsöprő hurrikán mivel létesültem
A süllyesztővel kijövet a buktatóval szembesültem
Tiszteletben tartom a döntést néha még kaparom a falat
De elvonulok csendben ismét megvárva a tavaszt
2X Refrén:
Lassan elvonul, a vihar nem hátrál
Kérlek, mutasd derűsebb sugarad útját
A felszálló pára miért zúdul le újra
Mond, miért zúdul le újra
Jelentéktelen foltok, de egy nyirkos mezőre
Keveredve kezem-lábam szorosan megkötözve
Légörvények cikáznak, előle nem menekülök
És a süppedő mocsárba nyakig elmerülök
Egyesülök, koncentrálok a fordulatra várva
De itt a torkomon is keresztbe áll a szálka
Nincs, már mi képes lenne felváltani a valóságot
Az önemésztést kerülöm, mint tűzben a táncot
Az arcon a ráncot nem szaporítom tovább
Ég és föld között túl nagy a korlát
Kincseim között azért megőrizlek téged
Még ha vihart szültél is belém, de remélem egyszer megértem
4X Refrén:
Lassan elvonul, a vihar nem hátrál
Kérlek, mutasd derűsebb sugarad útját
A felszálló pára miért zúdul le újra
Mond, miért zúdul le újra
Lehet, hogy balszerencsét hoz, ha fekete macska szalad át előttünk, DESH rajongói számára azonban inkább az ellenkezőjét jelenti: új dallal jelentkezik Magyarország egyik legjobban dübörgő popelőadója, akinek friss klipjében kulcsszerep jut az ominózus állatnak.
A Strawberry igazi időutazás: aki akkoriban járt bulizni, amikor Dr. Dre The Chronic 2001-ja folyt a csapból is, annak egészen biztosan megdobban a szíve a dal hallatán. DESH nem először flörtöl az ezredforduló hip-hop/R’n’B-világával, már a Young Fly-jal és KKevinnel között Rollin’ is ezt a korszakot idézte meg, s elég nagyot is ment: 18 millió megtekintésnél jár YouTube-on.
A Rádli Bence rendezte, DESH-től szokatlan módon meglehetősen sötét hangulatú videoklipben kedvenc szabadszájú hősünk nem egy, hanem egyenesen két cicababával lép frigyre – és ez esetben ezt szó szerint kell érteni. De hogy kerül a képbe egy különös komornyik – és mióta lett DESH-ből plasztikai sebész? Aki figyelmes, összerakhatja a puzzle-darabkákat...
