|
|
|
Indulok, tudom hosszú lesz az utam
Percek évek, éreztem mikor elbuktam
S hol volt a kéz, ami felhúzott volna
Nem mindig voltam kívül-belül katona
Sorakoznak fel előttem az emlékek
Van, amelyik a halál, valamelyik az élet
Keresem, de a szerelem rég elszállt
Akár egy madár, ki a szabadságra várt
Ketrecbe zárva, megértésre vágyva
Könny, az ellenségem lábára
Ha harc nem barát, ha barát nincs harc
Hiába ha igazság után kutatsz
Megfogott a menny, suttogta ne menj
Mindenképpen éreztem, hogy fent van a helyem
Rossz döntések serege, bántások tömkelege
Lelkem a jó és rossz egyvelege
Rád tekintenék és megmondanám ki vagy
Megmondanám azt is, hogy menj e vagy maradj
De Én futok, ha fáj, hisz rövid az élet
Légy boldog, ne hibázz, cselekedj, kérlek
Ne veszítsd el, azt akit szeretsz
Hívd fel, ezzel semmi rosszat nem tehetsz
Senki nem mondja meg neki helyetted
Értsd meg, ez csakis a Te életed
Refrén:
Percek az évek, pillanatok múlnak (pillanatok múlnak)
A régi fényképek, a sarokba bújnak (sarokba bújnak)
Érezd az életet, szeress amíg lehet (szeress amíg lehet)
Mert ha nem teszed,nem lesz több esélyed (nem lesz több esélyed)
Visszafelé jövök, kiperdít a halál
Fejemben a filmem már az ajtóban vár
Nem mehetek, mert nem mondtam meg neked
Nem is szerettelek, és soha nem is értettelek
Nem búcsúztam el, nem hagytam tintát hátra
De tanultam, az iskolát nem vettem fél vállra
Hogy miért? Hogy mikor? És miért pont téged?
Csak úgy győzhetsz, ha a célt eléred
Nem választ el semmi, határtalan a füzet
És a toll, kifogyhatatlan rímek
És az érzések mik töltik fel a sorokat
S a lányok, akik hozzák a gondokat
S a család, aki mindenben támogat
S a kedvem, ami engem váltogat
S az Isten, az Úr, ki adja a bizalmat
S az ütem, amely löketet adhat
S a ház, miben tengetem minden napom
S az ágy, mi tartja a takarómat
S Magyarország, amely rossz fele tart
De ha felébred, diktálja az utamat
Refrén:
Percek az évek, pillanatok múlnak (pillanatok múlnak)
A régi fényképek, a sarokba bújnak (sarokba bújnak)
Érezd az életet, szeress amíg lehet (szeress amíg lehet)
Mert ha nem teszed,nem lesz több esélyed (nem lesz több esélyed)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
