|
|
|
| Előadó: | Katona Klári |
|---|---|
| Album: | Éjszakai üzenet |
| Megjelenés: | 1986 |
| Hossz: | 11:50 |
| Szövegírók: |
Sztevanovity Dusán |
|
Presser Gábor |
|
| Kiadó: | Hungaroton - Pepita |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gyere! Súlyos csend hullik rám - s befed.
Gyere! Leplét leoldanám, mert eltemet.
Téged szólít s összeér veled,
ébren vár a képzelet.
Már feloldódni nem tudok, nélküled.
Gyere! Milyen gond süllyeszt el? Hagyd el!
Gyere! Milyen szárny emel? Dobd el!
Milyen ábránd, ami távol tart?
Hagyd az álmokat!
Milyen tévedés téríthet el?
Felejtsd el!
Gyere! Arcom arcodhoz ér.
Gyere! Kezem simul, elér.
Ne csak mozdulatom érezd meg,
hozzám lélekben is érkezz meg.
Te még nem hiszed;
a többi szépen, csöndben, régen elveszett.
Gyere! Együtt merüljünk el, úgy ölelj!
Gyere! Együtt repüljünk el, úgy emelj!
Nézd, igaz csak ez maradt; ahogy vártalak,
s ahogy megérkezel.
A többi füst és köd - csak eddig hittem el.
Vagyok a szív, mely nem dobban,
vagyok a láng, mely nem lobban
nélküled,
vagyok a húr, mely nem rezdül.
vagyok a hang, mely nem csendül
nélküled,
szikra vagyok, mely nem szökken,
sikoly vagyok, mely nem röppen
nélküled,
bölcső vagyok, mely nem ringat,
holnap vagyok, mely nem virrad
nélküled..!
Mint hópehely, mely kézre száll,
a hűvös ész úgy olvad már;
a félelem, ha ránk tapadt,
már eltűnik, már elmarad,
s a béke, lásd, hogy úgy szeret,
most itt lebeg a perc felett,
s az angyal mégis erre jár.
Gyere! Arcod ne fordítsd el sosem!
Gyere! Titkod táruljon fel nekem!
Szép istenekkel álmodtál,
hamis fénynek áldoztál.
Én éjszakákba bujdosnék,
és hozzád menekülve lennék menedék...
Gyere! Okos érvek elől, hozzám.
Gyere! Halvány képek elől, hozzám.
A holnap jön és többet kér,
felejtsd el, úgyis elér!
Én nem hiszem, ami fontos, rajtunk áll.
Mennyit adtál már, és vissza eddig mennyit kaptál?
Gyere! Hitek enyésznek el, ne értsd!
Gyere! Álmok lobbanak el, ne féltsd!
Hidd el, itt most ez jut rád
és ez jut rám, a mást ne várd;
Nem lesz szebb és nem lesz más,
hát jobban őrízd azt, mit velem egyszer megtalász!
Az éjszakán, mint síron át - úgy emelj!
A hídon együtt érjünk át - úgy ölelj!
Ha tőlem távol néha félsz - rám találj!
Egy érzést, melyhez visszatérsz - tőlem várj!
Vagyok a szív, mely nem dobban,
vagyok a láng, mely nem lobban
nélküled,
vagyok a húr, mely nem rezdül,
vagyok a hang, mely nem csendül
nélküled,
szikra vagyok, mely nem szökken,
sikoly vagyok, mely nem röppen
nélküled,
titok vagyok, mely nem tárul,
s ölelés, mely nem zárul
nélküled.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
