|
|
|
Helló te Lány, te lény, a fényből sötét
Az amit mondanál, csupa menekülés
Magad elől se rejthetlek el
Hiába bújsz mögém, Te vagy, nem én.
Fogy az út vadul a lábam alól
Hazug útitárs, igazi sohase volt
Csak a tükör elől menekül
Az aki föl se néz, a szemedbe hazudni fél.
Helló Fiú, hiú, csak büszkeség
Válladon a súly már nem a tiéd
De ma becsap az Élet, ha féled
Csak visszafele húz ugyanúgy.
Igen, Ez az a perc, amikor életre kelsz,
Végre nyitva tart az Élet, és ma minden belefér.
Visz az ár vadul, de ez mégsem elég,
Bezavar megint az a hajnali kép
Lepereg ez a film és ma valami
Nélküled is szép ugyanúgy.
Igen, Ez az a perc, és életre kelsz,
Tudod a nevem; Írd az égre, mert ma végre felemel!
Igen, Ez az a perc, pont ez az a perc
Felejtsd el, aki szép szavakat akar még ezen túl.
...Te csak éld túl, ma is pont úgy.
Túl kell élned...
Igen, Ez az a perc, és életre kelsz,
Tudod a nevem; Írd az égre fel csak úgy!
Igen, Ez az a perc, és Te is életre kelsz,
Tudod a nevem; Írd az égre, mert ma végre felemel!
Igen, Ez az a perc, Pont ez az a perc
Ami felemel
Ez az a perc
Ez az a perc
Ez az a perc
Ez az a perc
Ez az a perc, és életre kelsz,
Tudod a nevem; Írd az égre fel csak úgy!
Igen, Ez az a perc, és életre kelsz.
Felejtsd el, aki szép régi szavakat akar
De te a szavakon túl velem akarod a lényeget
Eléred, épp csak túl kell élned éppen ugyanúgy, ahogy Én.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
