|
|
|
| Előadó: | Koós János |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Halmágyi Sándor |
|
Babadzhanjan Arno Arutjunovich |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | sláger |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Hideg a víz, susog a nád,
elmúlt a nyár, nyomtalan messze jár.
Hideg a víz, ködös a táj,
sárgul a fű, falevél, valami fáj.
Tudom, az életünk nem örökös nyár,
egy gyönyörű ünnepért sok hétköznap jár.
Tucatnyi szín közül a szürke győz,
ezért nem évszakom nekem az ősz.
Hideg a víz, borús az ég,
szobám falán pislogó lámpa ég.
Hideg a víz, hideg a kő,
csontomig ér vacogón ez az idő.
Tudom, az életünk nem örökös nyár,
egy gyönyörű ünnepért sok hétköznap jár.
Tucatnyi szín közül a szürke győz,
ezért nem évszakom nekem az ősz.
Tucatnyi szín közül a szürke győz,
ezért nem évszakom nekem az ősz!
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
