|
|
|
| Előadó: | Ágay Irén és Jávor Pál |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mihály István |
|
Gyöngy Pál |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Alattunk a tenger vigyáz a mélyben,
felettünk a néma, a holdas éj.
Szívemnek gitárja zenél az éjben
maga felé, hogy a szerelem oly szép.
Szívem a szívének epedve zengi
remegve az éjen, a csenden át
halkan, hogy ne hallja, ne értse senki,
amikor száll tova ez a szerenád.
Madonna drága, küldjön egy mosolyt felém,
titkon egy jelet, hogy kicsit szeret,
a kérésem oly szerény.
Madonna drága, koldusként ne küldjön el,
hisz maga az fény, s túl nem élem én,
hogyha nem felel.
Tudom, csak könnyű játék, flört magának a szerelem.
Tudom, hogy szívtelen, csak játszik énvelem.
Madonna drága, küldjön egy mosolyt felém,
titkon egy jelet, hogy kicsit szeret,
s már megértem én.
Piroslik Sorrento felől a hajnal,
piros, mint az élet, ha zeng a vér.
Lehet, hogy a vágyunk örökre meghal,
ha tovaszáll ez a titokzatos éj.
Ez volt az utolsó találkozásunk,
s utána szívünkre leszáll a tél,
mikor majd egymásra hiába várunk,
mert ez a perc, ami vissza sose tér!
Madonna drága… (Refr.)
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
