|
|
|
/T-kyd/
Körbevesznek a falak, elfogynak a szavak
Ez egy új világ, itt minden tilos ami szabad
Itt minden piros ami kék, csak a zöld ami zöld
Újra tölt a Mátrix aztán pusztul a Föld
Ez a gond sok a semmi, kevés a csont
A mondatok végén a pont pont pont
Meg a ... túl kevés a levegő
Az O2 zéró, itt jön a két heroe
A síró arcok, meg a mosolygó testek
Az elvesztett harcok, a kitöltött tesztek
Az évek, az órák, a percek, a tercek
Itt maradok, de kövessetek hogyha mertek
Az álmok az álnok, a szent aki szüntet
Az angyal, az ördög, ki ad és aki büntet
A süket, a vak meg a néma, ki néha
Feleszmél hogy nem ő, a világ a béna
A néger, a sárga, a fehér, a színvak
A színpad már kész, ahol csak téged szidnak
A halkuló hajnal, az üvöltő este
A nőknek a teste, a keresztre festve
A vérem a kezeden, a tiéd a számon
Az álmom, ha becsukod szemmel is látok
A tündöklő tenger a homokos parttal
A mosolygó arca, picsába a harccal
Ki hurcol, kit hurcolnak, ez az élet a Földön
Hol elbaszott időmet töltöm
Bár itt születtem, de nem erre vágyok
A percre mikor majd az égben járok
Égbenjárók, égbenjárók, tudom más ahogy élsz
Égbenjárók, égbenjárók, tudom más amit kérsz
Égbenjárók, égbenjárók, tudod más itt a fény
Égbenjárók, égbenjárók, tudod csak te meg én
/San/
Két ember egy helyen, két külön lélek
Két ember egy képben, hol egyek a fények
A világba élek, a világnak élek
Az emberért élek, a fényekért élek
Az álmokért élek, a tegnapba nézek
A holnapban érzek, hol másak az érvek
A cenzúra éget, a rengeteg élet
A bűnös eszmére a hírek, a képek
Még látom a szépet nem szégyen, hogy élek
Szívok és érzek, a lelkemmel tépek
De semmitől vérzek így semmit nem értek
Csak peregnek az évek, a szánalom megéget
Egy percre megállok, a szürkeség áll ott
Hol a színek megtörnek, ott emberek ölnek
A bárányból farkas lettem egy állat
Nincs erre válasz, a rendszer lefáraszt
Az ördög megágyaz, a szépre így várhatsz
A méreg eláraszt, egy irányban járhatsz
De a tettekért élek, a testemért élek
A szerelemért élek, a fényekért élek
Az életért érzek, és egy szigeten állok
A melegben fázok, az édenre vágyok
A világra várok, néha szebb jövőt látok
De elfogynak az álmok így az égben járok...
Égbenjárók, égbenjárók, tudom más ahogy élsz
Égbenjárók, égbenjárók, tudom más amit kérsz
Égbenjárók, égbenjárók, tudod más itt a fény
Égbenjárók, égbenjárók, tudod csak te meg én
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
