|
|
|
(Rosalina):
Lesz majd pár szép cipőm, és néhány új szoknyám,
ámulhat mindenki, senki így nem ismer rám!
Sétálok estig is, dolgoznom nem kell már,
és hogyha kedvem lesz, napozok a mólónál!
Milyen szép is lenne így az élet!
Nem is kérnék egy tündértől sem mást.
Sose kelljen a holnaptól majd félnem,
és jöjjön már, aki énrám vár!
Lesz majd, ki irigyel - szerencsés ez a lány!
És én majd mondom, ezt jól látjátok, bizony ám!
Igazi férfi ő, aki énhozzám jő,
nem lesz több gondom, így csupa öröm a világ!
Milyen szép is lenne így az élet!
Nem is kérnék egy tündértől sem mást!
Sose kelljen a holnaptól majd félnem,
és jöjjön már, aki énrám vár!
(Hogan, Landon, Kopkins):
Olyan szép lesz innentől az élet,
amit csak egy gyönyörű lány megélhet.
Ennél többet, azt hiszem, már nem kérhet!
Majd látjuk a boldog párost.
(Rosalina):
Értem jön egy király hófehér paripán,
elvisz, hol messze áll majd ékes palotám.
Nem is kell semmi már,
ha végre megtalál
engem, ki úgy szeret,
hogy jóban-rosszban mellém áll.
(Hogan, Landon, Kopkins):
Közeleg a perc, közeleg a vég,
ár itt van, lehet, csak még nem tudod,
ki az, aki hív, ki az, aki vár,
már itt van neked, csak nem ismered még fel!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
