|
|
|
| Előadó: | Rascalz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Púder az arcán, igazán kecses
Numerahajcsár. Félelmetes.
A sarka repedt, a pénzedért szeret
Nevet, ha üres a zsebed. Érted ezt?
Fénylenek az ékszerek a testén
Basz' veled, ha élvezed. Át az estén
Óraszámra. Dúzzad a tárca
Ő csak azt várja, hogy húzzad a fára.
Ott kinn áll, ahol mindenki látja
Nem hiába. Irány az autópálya
Hamar akad párja, mikor kijut
Néha fiatal fiúk. Van, aki szép, van, aki rút
Aki bújt, aki nem. Ez minden. Na igen
Van ilyen
Kemény, mint a K O K A I N
A napirend soha nem változik
Azal barátkozik, aki benne megmártózik
Refrén:
Az utca dámája egy kurva drámája
Ha tudna, átállna, mert durva számára
Aludna más ágyba, ez furcsa ábrándja
A múltja kárára nem csúszhat spárgába
Magastalpú cipő, ravasz karcsú csípő
Kalandra uszít ő, szavadra pucsít. (ö)
Afajta tuti nő, van rajta lasztex
Ecc-pecc bemehetsz, ha van stex, lesz szex
Mit veszthetsz? Pár ezer tízmillió hímivarsejtet
Lelked szád percet. Így mindíg jó, ezt tedd.
Ha kell a mell, hát ott a stoppos
Rádrohan, hogy most bárhogyan fogdosd
Ott a bozontos, 180 fokos szögbe'
terpeszt a szőke
Gerjeszt. Na lökd be! Hamvas a bőre.
Igaz, hogy prosti. Sok van belőle.
Azt se' tudod, most ki a partnered
Egyre megy neked. Legyen vad, meleg.
Eleget basz' veled.
Ha kell ez a perverz perszóna.
Álljunk meg egy szóra! Melltartóra
Refrén
A fenébe! Reflektor fénye világít a szemébe
Mercedes-ek. Ezek most égnek. Szikrázik a szemérme
A mellébe dugja a lóvét a luvnya
A jónép csak szúrja, ha szót ért, kap újra
De a hangsúlyra ha nem ügyel nagyon
Elcsúszik a haszon, mint buzik a faszon
Azzal ütnek agyon és otthagynak az aszfalton
A sok vadbarom, övéké a hatalom
Ha akad alkalom, újra kefél
Jön az amazon, kurvapecér
Az utca zenél, ahol van egy pár baj
Jellegzetes párbaj, 47-es AK-val
Elesnek százával, a bőrüket viszik vásárra
Vadásznak egymásra, mint farkas a bárányra
Mer' az ő bálványa a hímek állványa
A szája most is tátva, valaki táplálja
Refrén x2
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
