|
|
|
| Előadó: | Szenti Edit |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Hajnal István |
|
Ullmann Ottó |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | sláger, táncdal |
| Címkék: | Keressük! |
Nekem pont, pont a bőgős udvarol:
Mivel pont, pont a bőgős tudja jól,
Hogy bármilyen csinos fiú lehet a dobos,
Bármit is búghat nékem a szaxofonos,
Nem hat más rám, csak ha a bőgő szól.
Csakis ő, ő tud lángra gyújtani,
Kezében bőgő,s a szívem húrjai.
Húrjain játssza el mindazt, amit mondani akar:
Más nem is érti, meg hallja az egész zenekar,
Hogy így akarja a szívét nekem nyújtani.
Lám, nekem húzza csak a harmonikás,
Úgy néz rám a zongorista...
Ezzel kész a lista.
De én pont, pont a bőgőst kedvelem,
Nincs is gondom, hogy ő vagy más legyen.
Ő lesz, ki végig fog kísérni életemen át,
Csakis énnekem szól most ez a bőgőszerenád,
Jaj, de szép a bőgős szerelem.
Tetszett nekem életemben mérnök,
ügyvéd, orvos is meg tánctanár.
Optimista, pesszimista, orgonista,
futballista: kékszakáll.
Volt morózus filozófus, hősszerelmes
filmszínész és komikus.
Akadt sokszor bátor, félszeg,
zeneszerző, író és egy nem buta botanikus.
De nekem pont, pont a bőgős udvarol:
Mivel pont, pont a bőgős tudja jól,
Hogy bármilyen csinos fiú lehet a dobos,
Bármit is búghat nékem a szaxofonos,
Nem hat más rám, csak ha a bőgő szól.
Csakis ő, ő tud lángra gyújtani,
Kezében bőgő, s a szívem húrjai.
Húrjain játssza el mindazt, amit mondani akar:
Más nem is érti, meg hallja az egész zenekar,
Hogy így akarja a szívét nekem nyújtani.
Lám, nekem húzza csak a harmonikás,
Úgy néz rám a zongorista...
Ezzel kész a lista!
De én pont, pont a bőgőst kedvelem,
Nincs is gondom, hogy ő vagy más legyen.
Ő lesz, ki végig fog kísérni életemen át,
Csakis énnekem szól most ez a bőgőszerenád,
Jaj, de szép a bőgős szerelem.
E dalban főhős
Gőgös bőgős:
Elvesz, és majd így lesz fő nős,
És egy húron pendül majd velem!
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
