|
|
|
Sorokra sorok csak, rimekre rimek
A város ahol élek Kecskemét,már nem félek
Megtaláltam a békét,és csak hallgatom az esőt
Lehet kopott a stilusom anyukámtól kapott felsőt
Használok,de erre buknak a klassz lányok
A világot más szemmel nézem mint a lehasznált sztárok
Én erre vagyok büszke,lehetsz te másra
De én tudom,ha megbukok számithatok majd pár barátra
18 múltam de jó irányba tartok
Egyenesen megyek mert már elmosódtak a partok
Nem volt kiszabva ösvény,hogy azon járjak
Igy az erdőbe tévedtem,és tituláltak prédának
De én megbocsátok nekik úgysem vagyok haragtartó
Régen bezárult már a szivemet védő ajtó
Ami kulcsra van zárva de kinyithatja majd egy lány
Aki önzetlenül szeret és tiszta mint a márvány
Ez csak egy tökéletlen szám egy tökéletlen embertől
Nem menekülök a hibáktól attól a sokezertől
Nem harcolok senkivel ,hiába is kéred
Ami neked gyógyszer az nekem szintiszta méreg
Nem félek a sötétben megtanultam nagynak lenni
És ha már felnőttem kéne nagy dolgokat tenni
Nem leszek szürke nem rakod rám a sorszámot
Mert én nem változok ilyennek születtem vágod?
Nincsen tökéletes ember,ahogy tökéletes szám se
És miért próbáljak annak tűnni ha nem látom a fát se
A saját szememben nemhogy máséban a szálkát
Más pályát választok inkább épitek majd egy nagy bárkát
És belerakom azokat akiket szeretek
Nem feledek senkit velük egy új útra lelhetek
Megtalálhatom azt ami eddig hiányzott
De ne mondja nekem senki,hogy eddig még nem hibázott
Nem lehetsz tökéletes ahogyan más se
De én nemis akarok az lenni mindegy hogy társ-e
vagy barát az aki szenvedni lát
Ez hozzátartozik az élethez és igy látom át
Az egészet egyszerre de mint minden vegyszerre
van ellenméreg és nem öltözök fegyverbe
Kapok sok üzit,hogy kapjam elő az uzit
De inkább dobok StR-nek egy pacsit a nővérének meg puszit
Ez csak egy tökéletlen szám egy tökéletlen embertől
Nem menekülök a hibáktól attól a sokezertől
Nem harcolok senkivel ,hiába is kéred
Ami neked gyógyszer az nekem szintiszta méreg
Nem félek a sötétben megtanultam nagynak lenni
És ha már felnőttem kéne nagy dolgokat tenni
Nem leszek szürke nem rakod rám a sorszámot
Mert én nem változok soha ilyennek születtem vágod?
Régebben még sugdolóztunk héj az a lánytetszik
Ma meg minden második 2mondattól kifekszik
Bennem él még a régi világ,az első csók az esőben
Meg a mozinál a virág,meg az udvarlás mint elsőben
Egy kopott felsőben még mindig mondom a magamét
Nem tudok repülni és még mindig sok a szakadék
De én küzdök a lányért még ha nem is vagyok izmos
Meg jóképű se,és minden tiszta lapom piszkos
Én csak reppelgetek és ezzel úgy elvagyok
És ha kész leszek rá akkor minden számot itthagyok
Nem ártok senkinek,ha az álmaim kergetem
De nézd meg én mindenem egy lapra felteszem
Nem a gettóból jöttem de még börtönben sem voltam
Nem vagyok tökéletes és előre szóltam
Szeress ha tetszik és útálj ha nem
De én nem leszek egyedül mert mindig lesznek mögöttem
Mirtse Korinna és Balázs Mihály már harmadik közös dalukat hozzák ki Korinna és UTAZØ néven. Két versmegzenésítés után ezúttal a vadiúj Zavar dalszövege saját szerzemény, ami ráadásul egy nem mindennapi témát boncolgat.
Szinte mindenkivel előfordult már élete során, hogy megmagyarázhatatlan okból rátört egy belső kényszer, ami arra ösztönözte, hogy megigazítson, helyre rakjon, kisimítson valamit. Belénk van kódolva a szimmetriára, párhuzamokra való törekvés, egyszerűen jólesik a szemnek, ha szabályosan állnak a tárgyak az asztalon, vagy ha a lábtörlő pontosan párhuzamos a küszöbbel. Az ilyen kényszerekre egyre általánosabb lett nemes egyszerűséggel rámondani, hogy „ne törődj vele, csak az OCD-m”, bele sem gondolva, hogy milyen lehet annak a bőrében lenni, aki tényleg szenved az obszesszív-kompulzív zavartól.
„Talán pont azért, mert ennyire elcsépelt lett az OCD kifejezés, sokan nem tudják felmérni, hogy mennyire megnehezíthet egy életet. Aki pedig ettől szenved, egyedül érzi magát, mert nem mer beszélni a helyzetéről.
Kiskorom óta jelen vannak kényszercselekvések az életemben, és mindig próbáltam elrejteni őket. Elkezdtem fórumokon olvasgatni az OCD-vel élők tapasztalatairól, és összeszorult a szívem, hogy mennyi embert érint ez az egész, ráadásul sokkal súlyosabban, mint amennyire nálam valaha is jelen volt.
Ismeretlenek és névtelenek voltak, mégis úgy éreztem, van egy láthatatlan kapocs, ami összeköt velük. Legszívesebben mindannyiukat megöleltem volna. Úgyhogy most ez a dal az én ölelésem feléjük.”
– mesélt a dal központi témájáról Korinna. A producer, Balázs Mihály (UTAZØ) ezúttal a hangszerelésen kívül a zeneszerzésben is oroszlánrészt vállalt, ugyanis a páros eddigi dalaitól eltérően most a zene született meg először, és később a dalszöveg.
„Szeretem az olyan popdalokat, amiknek az alapja egy akusztikus gitár, vagy valami klasszikusabb hangszer, és már régóta a fejemben motoszkált, hogy szeretnék egy lendületesebb dalt írni, ami így kezdődik. Ezt egy picit modernebb köntösbe bújtattuk, és amikor Kori ráírta a dalszöveget, továbbfejlesztettük olyan zenei megoldásokkal, amik a szöveg témáját erősítik. Jó, amikor egy dal ennyire könnyen megszületik.”
– így emlékszik vissza a dal keletkezésére Balázs Mihály.
Az energikus, erőteljes, pörgős zenei környezet miatt a Zavar nem kesereg a problémákon, hanem rájuk rúgja az ajtót.
„Amint meghallottam a zenét, azonnal beleszerettem, de még nem tudtam, miről szóljon a dal. Misi javasolta, írjak arról, ami minden nap ott van velem, mégsem beszéltem még róla soha. Pár óra múlva ott volt feketén-fehéren a Zavar szövege. Ezt már ki kellett üvöltenem magamból.”
Zavar a zenei megosztókon itt.
Korinna a közösségi médiában:
https://linktr.ee/mirtsekorinna
Spotify → http://bitly.ws/SMDe
Tiktok → https://bitly.ws/3ic4w
Instagram → http://bitly.ws/SMec
UTAZØ a közösségi médiában:
Spotify → http://bitly.ws/SMDu
Instagram → http://bitly.ws/SMeJ
Tiktok → http://bitly.ws/SMWp
Facebook: https://bitly.ws/3ic4I
