|
|
|
Egyetlen igaztalan jellem
Amit önmagamban neveltem
Elmozdít engem mert
Nem engedem hogy megméressen
Nem hagyom hogy elvakítson
Öntudatomra kontroll boruljon
Másik testben újjászületve
Idegen világ feszít keresztre…
Maradok az egyén egyszerűsége mellett!!!
Mint aki mindent emlékekben rejtett el!!!
A fájdalmam magamba rejtem
Ne kérdezd, úgyis elfelejtem
Miért indultam el
Szavak helyett a testem felel
Most minden érzés, kérdést rejt
És idegen hangként bennem felejt
Egy beteges torz mozdulatot
Ami jellemez majd egy hangulatot
Én maradok az egyén egyszerűsége mellett!!!
Mint aki mindent emlékekben rejtett el!!!
Ismerek magamban késztetést,
magam mögött hagyom a szenvedést.
Egy olyan világban ébredek,
ahol nem takarják a lényeget el.
De a megoldás nem ilyen egyszerű,
a késztetés bennem újszerű.
Állapotjelző érdekhalmaz.
De a végén marad mélyen bennem minden ugyanaz.
Augusztus 10. Budapest Park
