|
|
|
Nem jön a szó, hiába akarom
Csak nézem ezt a mikrofont, a fejemet vakarom
Nézek, nézek, nézek és nézek,
Ha így haladok ezzel, mikor lesz mikor végzek
A céljaim, életem, s mi lesz majd így énvelem
Ötös lesz a dioptria, és a munkám lesz a végzetem
Becsületesen akarnék, de buzik veletek ez nem megy
Mert alámtesztek mindenhol, kérdezem ez mért megy
Így? Miért, Miért akartok eltaposni?
Ha fair play volt a jelszóm, de ezt kell lemosni
Az agyamból gyorsan, ez nem megy ez hibás
Titeket kiütni, nem lesz nagy kihívás.
Refrén:
Mert az élet semmit nem ér nekem
Ha másképpen álmodtam, és másképpen élem
Vigyázok mik a gondolataim vigyázok mi a mondatom
Ha valamit ma elcsesznék elcseszett lesz a holnapom.
Az élet semmit nem ér nekem
Ha másképpen álmodtam, és másképpen élem
Vigyázok mik a gondolataim vigyázok mi a mondatom
Ha valamit ma jól csinálok, jó lesz az én holnapom.
Hajnal van fáj a szemem, már alig látok
Kifáradtam nagyon, inkább ülök, nem állok
Mert aludnék már inkább, de nem jön az álom
Ha tönkre akarnak tenni, de a végét nem látom
És kihívtatok engem, de én nem akartam harcot
De most már jöhettek mind, mert most itt van a bajnok
Nem akartam hozzátok hasonló én lenni
Csak jókat akarok és nagyokat nevetni
És utállak titeket, Ti rohadt versenytársak
Belém vagytok égetve, kódolva, és bárcsak
Elfeledném a sok szart, amit tesztek velem ellenem
De nem megy nem, és ez lesz majd a végzetem
Mert az én szivem hatalmas, és azt ki megsebzi
Nincs már arra gyógyszer, azt már engesztelni
Nem lehet nem, én nem tudok feledni,
Ki egyszer engem átbasz, hát részemről ennyi
Mert belém lettetek kódolva, égetve gondolok rátok
Mikor veletek álmodok, azok a rémálmok
A meg nem tett dolgok, mit magamban elnyomok
Rátok gondolva úgy érzem, hogy rögtön megfulladok
Hogy miért nem tűritek azt, hogy nálatok lehet valaki jobb
Ignorálhatnátok engem, nektek is az lenne a jobb
De nem ti nem, ti csak provokáltok
Mert az egyiktek egy szörnyeteg a másik meg egy álnok
Refrén
És az álmok mit álmodtam, tűnni látszanak a porban
Az iskola erre nem tanít, hogy egy változó korban
Élünk, és számítsunk rátok ti faszfejek
De majd letépem a karotok, és hátba szúrlak titeket
Tüdődbe, lépen, torkon, vagy májon
Mert szivet hiába is keresnék, az nincs azon a tájon
Amerre annak lennie kellene benned
Csak egy szar darab van ott és az a pici geci lelked
Hát én eltaposom azt is, csak álljon most mindenki elém
Kinek baja van velem, csak az kössön ma belém
Mert nagy az energiám, és mégnagyobb az indulat
Csak Százhetven az én centim, de hamarosan itt a fordulat
Mert jön már a ti végetek, én már azt nagyon várom
Mint alagút végén a fény, már én is azt látom
Nélkületek nem menne, az túl nyugodt lenne
Kell nekem ez a verseny, én a jövőt látom benne
Mert kelletek ti nekem, mint olaj a tűznek
Mint víz a sivatagnak, mint friss hulla a földnek
Rájövök én lassan, nekem összeáll a kép,
Mert nélkületek az életem már nem is lenne szép.
Refrén
ONLINE MEGHÍVÓ
