|
|
|
| Előadó: | Tommy Lajtos |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Lajtos Tomas |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem jön a szó, hiába akarom
Csak nézem ezt a mikrofont, a fejemet vakarom
Nézek, nézek, nézek és nézek,
Ha így haladok ezzel, mikor lesz mikor végzek
A céljaim, életem, s mi lesz majd így énvelem
Ötös lesz a dioptria, és a munkám lesz a végzetem
Becsületesen akarnék, de buzik veletek ez nem megy
Mert alámtesztek mindenhol, kérdezem ez mért megy
Így? Miért, Miért akartok eltaposni?
Ha fair play volt a jelszóm, de ezt kell lemosni
Az agyamból gyorsan, ez nem megy ez hibás
Titeket kiütni, nem lesz nagy kihívás.
Refrén:
Mert az élet semmit nem ér nekem
Ha másképpen álmodtam, és másképpen élem
Vigyázok mik a gondolataim vigyázok mi a mondatom
Ha valamit ma elcsesznék elcseszett lesz a holnapom.
Az élet semmit nem ér nekem
Ha másképpen álmodtam, és másképpen élem
Vigyázok mik a gondolataim vigyázok mi a mondatom
Ha valamit ma jól csinálok, jó lesz az én holnapom.
Hajnal van fáj a szemem, már alig látok
Kifáradtam nagyon, inkább ülök, nem állok
Mert aludnék már inkább, de nem jön az álom
Ha tönkre akarnak tenni, de a végét nem látom
És kihívtatok engem, de én nem akartam harcot
De most már jöhettek mind, mert most itt van a bajnok
Nem akartam hozzátok hasonló én lenni
Csak jókat akarok és nagyokat nevetni
És utállak titeket, Ti rohadt versenytársak
Belém vagytok égetve, kódolva, és bárcsak
Elfeledném a sok szart, amit tesztek velem ellenem
De nem megy nem, és ez lesz majd a végzetem
Mert az én szivem hatalmas, és azt ki megsebzi
Nincs már arra gyógyszer, azt már engesztelni
Nem lehet nem, én nem tudok feledni,
Ki egyszer engem átbasz, hát részemről ennyi
Mert belém lettetek kódolva, égetve gondolok rátok
Mikor veletek álmodok, azok a rémálmok
A meg nem tett dolgok, mit magamban elnyomok
Rátok gondolva úgy érzem, hogy rögtön megfulladok
Hogy miért nem tűritek azt, hogy nálatok lehet valaki jobb
Ignorálhatnátok engem, nektek is az lenne a jobb
De nem ti nem, ti csak provokáltok
Mert az egyiktek egy szörnyeteg a másik meg egy álnok
Refrén
És az álmok mit álmodtam, tűnni látszanak a porban
Az iskola erre nem tanít, hogy egy változó korban
Élünk, és számítsunk rátok ti faszfejek
De majd letépem a karotok, és hátba szúrlak titeket
Tüdődbe, lépen, torkon, vagy májon
Mert szivet hiába is keresnék, az nincs azon a tájon
Amerre annak lennie kellene benned
Csak egy szar darab van ott és az a pici geci lelked
Hát én eltaposom azt is, csak álljon most mindenki elém
Kinek baja van velem, csak az kössön ma belém
Mert nagy az energiám, és mégnagyobb az indulat
Csak Százhetven az én centim, de hamarosan itt a fordulat
Mert jön már a ti végetek, én már azt nagyon várom
Mint alagút végén a fény, már én is azt látom
Nélkületek nem menne, az túl nyugodt lenne
Kell nekem ez a verseny, én a jövőt látom benne
Mert kelletek ti nekem, mint olaj a tűznek
Mint víz a sivatagnak, mint friss hulla a földnek
Rájövök én lassan, nekem összeáll a kép,
Mert nélkületek az életem már nem is lenne szép.
Refrén
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
