|
|
|
/Áde/
El oszlatom a tév hitet hogy szomorú lennék
de ha megengeded néhány sirra egy koszorút tennék
a köntörfal szennye így a börömre tapad
de a legfontosabb szó mindig bőröndbe marad
kártérítést kérek minden évért,mind az ötért
mert h bevillan a kötél reflexból nyúlok sörért
még mindig nem érted?? kérlek ne fáradozz!
mert kérdés osztva válasszal elenyésző hányados
túl össze tettnek látszom de csak szavakkal játszom
ez ivódik a szívbe mint sárba a lábnyom
ez nem a kőkörszak itt mindent elfed a lőporszag
te ugrálsz de a légtérbe mustgázt csak ő hozhat
aranyat kértél de szálkás fát vág hozzád
már a küszöbön az összes emlék látványosság
csőre tölts hisz a szív ritka célpont most nincs vamília égbolt
mert a papír tiszta rég volt már
várom a végét Áde ne várd ki mond el!
legalább megtudod hogy merre néz a reláció jel
azért jegyezd meg csak hogy párszor lebetűzd
a szív dominál a józan ész csak másod hegedüs
Refrén:
Én a földön járok nem üldögélek üstökön
az álmaimhoz nincs közöm de angyalokkal ütközöm
ez most az én köröm ha mosolyt adsz majd pofont kapsz
ha szarvakkal kopogtatsz majd elakadsz a küszöbön
Én a földön járok nem üldögélek üstökön
az álmaimhoz nincs közöm de angyalokkal ütközöm
ez most az én köröm ha mosolyt adsz majd pofont kapsz
ha szarvakkal kopogtatsz majd elakadsz a küszöbön
Párszor fel oldottak így félek ragaszkodni
a jó mindig odébb áll csak a féreg marad lopni
tölem el, mikor a mentő öv is hordágy volt
amit egy szellemileg korlátolt angyal tolmácsolt
az ajtót becsuktam de mára kinyitom
mert ha betellik a pohár inkább gyorsan kiiszom
így segít a hétköznapokon átt két Sz betű
mert aki éles eszű az túlságosan életszerű
így buktatja egymást a kola és a pancsolt bor
hiába változnál ha nincs kiút a kasztodból
Szeress!! hogy becsülhess. Gyülölj!! hogy enyhülhess.
így is úgy is majd a naplódban feltüntetsz
elnyomja illatát egy titok latin tánc
úgy csapkodunk a szarba mintha piros pacsiznánk
az agyvíz még forr de késöbb tanulság lesz számunkra
amit egy bicskával teggel a hátunkra
egy kancsal angyal aki rosszul dobja el a gloriát
egy kancsal angyal ki végül sajnálattal húzza rád a fóliát
ezért míg teheted csak öleljj
mert nem mindegy hogy furcsa hang vagy átlagos zörej
az öleléssel Muki,Tiszi,Doki,Tika,Geri,Orbán
a mérges viharban ez örömteli orkán
a mérges viharban ez örömteli orkán
Muki,Tiszi,Doki,Tika,Geri,Orbán
Refrén: 2x
öncélú ügy nevében ástam el a büszkeségem
amit élőszóban nem tudsz küld levélben
hidd el nem tanít az élet de olyan leckét ad fel
én csak puskát tudok adni itt az esszém rakd el
veled száll a koporsóba mi születéstől gond
hogy mindem második barátság az ürességtől kong
Áde hülyeségből mond sőt ezt meg azt tesz is
egyszer megbocsátod te is egyszer visszaüt a szesz is
magyarnak születnék csak ne magyar földre
nézd meg hogy csúfol egy székelyt a magyarok szörnye
a becsületet nem menti meg már semmilyen címer
mert a státusz szóra érdemben semmi nem rímel
elvileg így kell a gyakorlatban tettekkel
hozzád szól de magamnak segítekk a reppemmel
"én szeretnék szeretni" na mond ki ködösít
hogy ha a szóban forgó angyal majd kiközösít
kék cédülán a voksom de ezek hanyatló sorok
mert halandóként senki nem kap szavazó jogot
a tüdőm kormos de még szolgálatban
mert a levegőt mit te fujsz ki még hozzá raktam
Áde nem gyerek már ne hidd hogy megint sír
csak a tudatom náthás és te vagy az elixír..héj..
csak a tudatom náthás és TE VAGY AZ ELIXÍR
refrén: 4x
Ez itt az ÉRZÉS!
