|
|
|
(Kis Ká)
Mindig kellettek emberek,ahhoz,hogy felemelkedjek
mégis mára,mindannyian eltűntek, a ködben
messze járnak, eddig érintetlen utakon
távolodnak tőlem, míg az életem kutatom
esélyek, mik a pokol fenekére küldtek
hibáztam, néhányan mégis örültek
régi jó pillanatok, mára porrá égve
egy-két szép pillanat, én és bátyám emléke
az idő elszalad s egyre jobban megértem
miért kétlem,hogy a múltnak nincs vége
mindig előtör, legféltettebb álmom
sose azt inkább az döntéseim bánom
(Joint)
Hiány érzetek kényszer képzetek,
homályban eltűnt emlék képek,
emlékszem anno szemed csillogására,
vagy szád lágy suttogására,
oly közel vagy hozzám és mégis távol,
búcsúztunk mint a szeptember a nyártól,
régi képek már a földre hajítva,
könny szökik a szemembe arra gondolva,
hogy éveim mint a múló pillanatok
és rám se bagóztok, rám se gondoltok.
És csak múlnak hónapok hetek,
Eltűnnek sokan kiket szeretek.
(Kis Ká)
Ez a minden de nem maga az álom
az döbbentett rá mikor minden barátom
elhagyott,forintért vagy puszta vágyakért
azok után,hogy rengeteg támadás ért
mégis így jöttem rá,hogy ki hiányzik nekem
csak a szeretet, ettől van hiányérzetem
ezért fedi a boldogságot a rossz élet
és elragad a mélybe ha nem vagy ébren
ha nem vagy képben, hogy mit teszel éppen
járj nyitott szemmel,kérlek légy résen
hiszen a sors egyszer tőrbe csalhat
s senki nem mutatja az irányokat
Refrén: (Szasza)
Hiányzik pár dolog, érzem
Főként rólad álmodom ébren
Nem az történt amit reméltem
Pedig ez volt minden reményem
Megértés, csak ennyi hiányzott
Minden percben nyugalomért kiáltok
Nekem nincs több csillag, az égen
Szorít a szívem de tovább kell lépnem
(Kis Ká)Hiányzik pár dolog(Szasza)érzem
(Kis Ká)Főként rólad álmodom (Szasza)ébren
(Kis Ká)Nem az történt (Szasza)amit reméltem
(Kis Ká)Pedig ez volt(Szasza)minden reményem
(Joint)
hiány amit belém ültet a valóság
kitépett lapokon kimondatlan igazság,
eltűntek dolgok mik a minden voltak,
tudom már sokan előre szóltak,
hogy becsüld meg a boldog pillanatot,
amikor még elmém nem rágódott,
de sajnos elszálltak azok a percek,
feledésbe merültek szeretett emberek,
késő bánat de most már tudom,
a jövőben a kiutat nem látom,
a sugallatom és a múzsám várom,
akiben magam megtalálom
(Kis Ká)
El nem múló,örökre tartó sebek
amik végigkísérik az egész életed
magadra vagy utalva, kiutak nincsenek
rájössz,hogy nem hiányzol senkinek
de ez nincs így, még akkor sem ha úgy érzed
sírj,de ne mond,hogy nincs értelme élned
hisz előtted a cél, neked kell csak látnod
közel hozzád, mindent meg kell próbálnod
mindennap mosolyogva kelj fel, köszönd meg
az életnek, hogy van még mit enned
hogy nem a szegények közt van a helyed
ha nem tévedek, gazdagon éled életed
(Joint)
Kimondatlan szavak mit most kimondanék,
de már a félelmek a múltat repítették,
a messzi távolban ködbe tűntek el,
csak az emlékezetnek tartozom köszönettel,
és azoknak kik mindig mellettem álltak,
ha szarban voltam akkor is támogattak,
és köszönöm az érdekembereknek,
mikor baj volt ők a sötétbe löktek,
megmutatták hogy az élet nem játék,
de megbocsátok, valós a szándék,
mert látom valóban ez a sorsom,
ez alapozza meg az én harcom
(Kis Ká)
De az élet csordogál útjain tovább
ne feledj, de engedj, bárki megtalál
üvöltő percek, sikító mozdulatok
mi rád emlékeztet azzal felhagyok
bármi is legyen a válaszom nem
lehet az összes vagy csak kettő az egyben
én nem adom fel semmilyen esetben
megbántam minden rossz cselekedetem
az életem, csak egy darab benned
dobj el kérlek ha már nem kellek
fájni fog de szívem örökre bezárom
mosolyogj de tudd Te voltál az álmom
(Joint)
Furcsa, de gondolataim körülötted lebegnek,
mint a filmekben soha nem felednek,
mindenkiben téged kereslek, nem talállak,
képzeletben most is az állomáson várlak,
dacból írt szavak ütöttek szíven engem,
nyomot hagytak bennem szennyezik lelkem,
mondtad: szeress őszintén, ha kell,
de a szavaidra ne cáfolj tetteiddel!
Most már látom volt benne igazság,
de ebben nekem nem lesz vigaszság.
De nem adom fel, és ez felemel,
Ez neked van címezve szívvel lélekkel!
Refrén: (Szasza)
Hiányzik pár dolog, érzem
Főként rólad álmodom ébren
Nem az történt amit reméltem
Pedig ez volt minden reményem
Megértés, csak ennyi hiányzott
Minden percben nyugalomért kiáltok
Nekem nincs több csillag, az égen
Szorít a szívem de tovább kell lépnem
(Joint)Hiányzik pár dolog(Szasza)érzem
(Joint)Főként rólad álmodom (Szasza)ébren
(Joint)Nem az történt (Szasza)amit reméltem
(Joint)Pedig ez volt(Szasza)minden reményem
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
