|
|
|
Jó lesz...Jó...Anonim MC meg mellettem MC nyest...a nagy gizmó, meg rája...figyeld:
Épp egy bokorba pisilek hazafele menet
Értetlenül figyeled, hogy ki lehet ez a gyerek
Ez tényleg nagyon kellett, ma sem volt jó napom
Az éjszakai buszon majdnem megrepedt a hólyagom
Nem tudom hol lakom és mivel menjek arra
Csak foszlányokat látok de ez nem hozhat zavarba
Mint minden becsületes magyar tizenéves fiatal
Aki álmodozik részegen, de nem tudja hogy mit akar
Csak csúsznak a torkokon a vodka-dzsúzok
De repkednek a blúzok, bocs ha túlzok
De ott lappang mélyen az életművész-ösztön
Mert én nem cseperedtem fel a Barátok közt-ön
Na de miről szól az életed? Mondd csak el ha mered néha
Te vagy a bajnok aztám senki nincsen veled
Te is másnaposan kelsz fel minden hétfő reggel
Mikor andalító hangjával kelteget a vekker
Szétrobbanó fejjel, véreres szemmel
Éles közelharcot vívsz a tükörképeddel
Bár az érettségid perfekt, nincsenek nagy tervek
Csak arrafele mész amerre a szerencse terelget
Ha éppen bunkó vagyok veled, hidd el az is én vagyok
Hatalmas a szívem, mondjuk a májam azért mégnagyobb
Mostanság barátságos vagyok mint egy kölyökoroszlán
Nem zavar hogy EMO vagy csak ne szóljál hozzám
Mert nekem esne rosszul, hogy veled beszélek
Mert én szégyelném magam, hogy ismerlek téged
Várjál...mégegyet mondok...még egy rövidebbet...
Most jól jönne egy gondolat, hogy készen vagyok ennyi volt
Az orrlukamban fürkészek de nem találok semmi jót
Kicsit büdös vagyok...nem fürödtem 2 napja
Ruhát sem cseréltem jól elvagyok ugyanabba'
Ez olyan férfias heh...a rám száradt verejték
Pedig egy plasztikai műtéttel az év arca is lehetnék
Ha már MC-nek tartom magam, írhatnék egy számot
Ami arró szólna mondjuk, hogy a színpadon állok
Meg hogy mi a nevem? yo yo A N O N I M
Erre mondanék egy durvát is hát majdnem jó a rímem
Meghogy annyi éve rappelek, és annyi dolgot elértem
És annyi ember volt és van, oda-vissza értem
Akkor elégedett lennék és ezt még elmondanám párszor
És csak kisülne valami ebből a számból
MC elektron, MC proton, ez az életem haver, egy mikrofon
Meg rázzad meg érezd meg egyéb rappes barkóba
Na ha ilyen leszek egyszer,akkor lőjetek csak tarkóba
köszönjük szépen...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
