|
|
|
A csókod itt tüzel a számon,
De hol van már az a régi nyár.
Hová tűnt már az a sok álom,
Amelynek mámora visszaszáll:
Balalajka sír az éjben,
Benne sír a bánatom,
Míg a Volga zúg a mélyben,
Rólad álmodom!
Bús magányos éjszakákon,
Azt se sejtem, merre jársz,
Ám a percet egyre várom,
Melyben rám találsz.
Az nem lehet, hogy
két szerelmes szív hiába vár.
A boldogságra várni kell,
de egyszer ránk talál.
Balalajka sír az éjben,
Benne sír a bánatom,
Míg a Volga zúg a mélyben,
Rólad álmodom!
A múltak útjain bolyongva,
Virrasztok át ezer éjszakát.
Én, álmok, bús, borús bolondja,
Feléd így zengem a vágy dalát:
Balalajka sír az éjben,
Benne sír a bánatom,
Míg a Volga zúg a mélyben,
Rólad álmodom!
Bús magányos éjszakákon,
Azt se sejtem, merre jársz,
Ám a percet egyre várom,
Melyben rám találsz.
Az nem lehet, hogy
két szerelmes szív hiába vár.
A boldogságra várni kell,
de egyszer ránk talál.
Balalajka sír az éjben,
Benne sír a bánatom,
Míg a Volga zúg a mélyben,
Rólad álmodom!
Rólad álmodom!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
