|
|
|
(Kis Mari):
Tényleg azt hiszed,
hogy beszélgetek egy árulóval?
Tévedsz Vitay!
(Gina):
Add vissza kérlek,
én megteszek mindent,
tőlem bármit kérj!
(Kis Mari):
Bajt hoztál ránk,
csak úgy besúgsz egy osztályt,
szavad ennyit ér!
(Gina):
Hát szidj, alázz meg,
én akármit elviselek bármit tégy!
(Kis Mari):
Rá fogsz fizetni,
majd fogsz te még sírni,
te kis nyamvadék!
(Gina):
Add vissza a levelem,
add vissza a levelem!
Kérve kérlek kell, hogy értsd, muszáj!
(Kis Mari):
Szállj le rólam már!
(Gina):
Add vissza a levelem,
add vissza a levelem!
Bárhol rejted szedd elő, ne várj!
(Kis Mari):
Hagyj békén!
(Gina):
Add vissza!
(Kis Mari):
Gőgös kis úrilány,
agyadra ment talán
a sok gonoszság!
(Gina):
Gúnyolhatsz, átkozhatsz,
mindennek elmondhatsz,
de ne játssz tovább!
(Kis Mari):
Áruló vagy Vitay!
Áruló vagy Vitay!
Súgd be ezt is, szólj ha van pofád!
(Gina):
Kérj el bármi mást!
(Kis Mari):
Áruló vagy Vitay!
Áruló vagy Vitay!
Rád se nézünk, nincs közünk hozzád!
(Gina):
Mond az árát hát!
(Együtt - külön szöveggel):
(Gina):
a puder, a naptár, a tárcám, vedd el!
Mind legyen a tiéd, a levél ami kell!
És soha, de soha nem szólok erről,
légy jó hozzám!
(Kis Mari):
Bármit mondj nincs most más,
nem hisz benned senki!
Bárhogy kérj, nem hat meg!
Mért szólsz hozzám?
----
(Kis Mari):
Mind jók voltunk,
nem bántottunk, vigasztaltunk!
(Gina):
Így állsz bosszút!
Verj meg inkább, karmolj vagy rúgj!
(Kis Mari):
Menj és tűnj el!
Menj csak Pestre, menj el végleg!
(Gina):
Szánj meg kérlek!
Most az egyszer nézd el mindezt!
(Együtt - külön szöveggel):
(Gina):
és nem kell, hogy kedvelj,
csak éppen tűrj meg!
Ha muszáj, hogy utálj, ezután tedd ezt!
Csak most még a levél, a levél még kell,
nem kérek mást!
(Kis Mari):
Még mit képzelsz?
Ez már így lesz, míg csak itt vagy!
Nem kapsz jót, bárhogy kérsz!
Nem várhatsz mást!
(Gina):
átnézhettek rajtam már!
(Kis Mari):
Ígérhetsz fűt- fát mi tudjuk,
hogy mennyit érsz, hát ne kunyerálj!
(Gina):
Adjatok férjhez a terráriumhoz,
most már az se fáj!
Gina):
Más énrám itt úgysem vár.
(Kis Mari):
légy mindig egymagad,
köztünk már szép napokat sose találj!
(Gina):
Kínozhat bárki,
én szó nélkül tűröm el, ha ez a szabály!
(Kis Mari):
Áruló vagy Vitay!
Áruló vagy Vitay!
Árulónak nincs barátja már!
(Gina):
Gyűlölj csak,
add vissza a levelem,
add vissza a levelem!
Végem van, ha más is rá talál!
(Kis Mari):
Megmondtam!
Bárhogy kérj, nincs pardon!
Nincs jó szó, nincs egy se!
Nincs két út, nincs alku, nem tűrünk meg!
(Gina):
Add vissza!
Bármikor, szitkolj, de ne most, most ne!
Van okod!
Van jogod, de nekem egyik se!
A levél az enyém!
A levél és már nem kérek mást!
(Kis Mari):
Köztünk már nincs jussod!
Nincs semmi!
Mit vársz még?
Maradj így egyedül, senki sem könyörül!
(Gina):
Úgy kérlek még egyszer,
légy hozzám jó szívvel!
Ne hagyj így egyedül!
Könyörülj, könyörülj!
(Kis Mari):
Áruló vagy,
sose feledd átkozom a nevedet is én!
(Gina):
Add vissza a levelemet,
áldom majd a nevedet is én!
Ez itt az ÉRZÉS!
