|
|
|
| Előadó: | Kovbojok |
|---|---|
| Album: | Kaksi Atomerőmű |
| Megjelenés: | 2008 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Drosztmér István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A gyerekek örülnek, ha lehullik a hó
A hidegben szaladgálni jaj, de nagyon jó
Egy fagyos éjszakán én is életre kelek
De kibaszottul fázok, így egy dalt énekelek
Miért van ilyen kurva hideg, legyen melegebb
Fitymám is már alig cuppog a fene egye meg
Nem tehetek róla, hogy pont hóember vagyok
Gömb alakú herém, mint a csillag úgy ragyog
Olyan mocskos nagy a fagy,hogy sajog a fejem
Élhetnék egy kicsikével langyosabb helyen
A vadnyugaton galoppoznék egy hintalovon
De ehelyett egy jégcsap virít a hímtagomon.
Miért van ilyen kurva hideg, legyen melegebb
Fitymám is már alig cuppog a fene egye meg
Nem tehetek róla, hogy pont hóember vagyok
Sárgás-barna árnyalatú latyakot szarok
Elmúlik a tél és lassan eljő a tavasz
A hóember most jön csak rá, hogy egy hülye fasz
Szegény már a halálán van, mert túl nagy a meleg
Hasfalából csordogálnak ki a hóbelek
Végre nincsen kurva hideg, elolvadt a hó
A zöld fűben szaladgálni jaj, de nagyon jó
A gyerekek mégis könny szökik a szemébe
A hóember beleolvadt a környezetébe
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
