|
|
|
| Előadó: | L.C.N |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
-Igen?
-Szia beszélnünk kell!
-Szia, mondjad.
-Nem próbálhatnánk meg újra?
-Nem! Szerintem ennek már semmi értelme!
-De még mindig szeretlek!
-De én már nem szeretlek.
-De mért nem?
-Nekem már van egy új barátom.
-Értem.
-Mennem kéne. Szia.
Egyszer felkeltem reggel és nem voltál mellettem,
Akkor jöttem rá mindent elveszítettem,
Amikor nem voltál ott engem a sors is elhagyott.
A bánat majd megölt, amit a szakítás okozott,
A szemembe könnyek törnek,
Gyötörnek az emlékek,
Még mindig érted élek Bébi értsd, meg kérlek.
Imádkoztam Istenhez, hogy soha ne legyen vége.
Egyszer minden véget ér ezt megtanultam végre!
Az égre néztem fel mikor az első pofont, kaptam,
Én térden csúszva másztam,
Na de ő csak nevetett rajtam.
Csak azt kérdeztem mért?:
Mért pont én velem?
De nem jött rá a válasz
És meg töröltem a szemem.
Azt az egyet megtanultam
Hogy a nőknek nincsen lelke!
Úgy cserél le sokszor,
Mintha tiszta bugyit venne
Ez az élet sora tudod
A boldogságra bánat
Ez csak az első pofon volt
Tesó de várhatsz még egy párat
Megértettem!
Nagyszerű az érzés de néha fáj!
Ha elragad a vágy, mindig úgy csináld,
Hogy minél kevesebb sebet ejts a szíveden.
Nem az a tét, hogy semmit se veszíts,
Te kerülj ki nyertesen,
Hanem a fasza gyerek aki érzelem mentesen,
Keresi, hol van a boldogság.
Elhagytál engem!
Szomorú és fáj nagyon,
Mert az élettől én csak a szenvedést kapom,
Mért mentél el? Legalább erre adjál választ,
A gondolat eláraszt
A fejemben kavarog
Egy érzés, nem kérdés
Még szeretlek Téged!
A szakítás fájdalmát ugyan úgy átérzed,
Eljön a nap, hogy megbocsájtasz nekem
És az életet együtt leéled velem.
Talán egy délután, talán egy éjszakán,
Talán egy év múlva látom újra!
Talán a sors így tesz,
Mit hozhat jövő
Bárcsak tudnám!
Bárcsak újra megírhatnád
Kéred az Istentől,
Kéred az embertől.
Óó ha újra írhatnál…
Nagyszerű az érzés de néha fáj!
Ha elragad a vágy, mindig úgy csináld,
Hogy minél kevesebb sebet ejts a szíveden.
Nem az a tét, hogy semmit se veszíts,
Te kerülj ki nyertesen,
Hanem a fasza gyerek aki érzelem mentesen,
Keresi, hol van a boldogság.
Hol van a boldogság???
Óó a boldogság!
Volt egy lány, volt egy fiú,
Volt egy vágy, volt egy hiú ábránd.
Amit a fiú táplált a lány iránt.
De a szerelemnek vége
És a fiú megígérte
Nem szeret mást, a szíve megdobban még érte.
Megértem, csendben éldegéltem,
Megéltem ezt meg azt,
De a sztori hidd el engem is, kiakaszt.
Van, hogy fáj
Van, hogy jó,
Ilyen az igazi szerelem!
Van, hogy öröké tart,
Van, hogy nincsen kegyelem!
Muszály,hogy így legyen!
Nagyszerű az érzés de néha fáj!
Ha elragad a vágy, mindig úgy csináld,
Hogy minél kevesebb sebet ejts a szíveden.
Nem az a tét, hogy semmit se veszíts,
Te kerülj ki nyertesen,
Hanem a fasza gyerek aki érzelem mentesen,
Keresi, hol van a boldogság.
Hol van a boldogság???
Nagyszerű az érzés de néha fáj!
Minél kevesebb sebet ejts a szíveden!
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
