|
|
|
Tabu társadalmi témákat boncolok mint Freud
nem a zséért, korrektebb gondolkodás reménye hajt
a fizuból ne dögölj éhen, légy becsületes, egyél szart
és a világ nyolcadik csodája közé sorolnak majd
és mint mindenki aki rendes munkát nem kapott
az utcán kijártunk egy gyorstalpaló tanfolyamot
s a vége milett? vége lett miután láttuk tomi öcsit
12 év árvaház ház 3 hét az utcán öt év sitt
robi kijött bement potz, kijött potz és bement ati
13 éves korom óta folyton ül valaki
kopognak az ajtón, jön a nyomorult milicista
hogy ő tudja, hogy ők tudják, azt hogy ő jól tudja
hogy mi tisztában vagyunk vele, hogy hol bujkál
és aki nem köp rá arra, ugyanannyi év vár
itt keressék, ez a parcella ez a sor
nézi a lapot a sok barom fasz és elkussol
már két éve halott, fogalmuk se volt, az más
örülök hogy látom, jól halad a nyomozás...
(b*szd sziven azt a nyomorék
mosléktestű kib*szott anyádat, azt...)
ahol élek erőt kell tanusíts nem megbánást
a madarak a járdáról csipegetik a hányást
megszokás dolga már a szemem se rebben
mikor fényes nappal előttem szarnak a kertben
az egyik a fűbe fetreng, a másik alszik a padon
add a kezed gyere, romantikus séta nagyváradon
errefelé a koldusok bokáig a kulában
egymást tapossák, akár a menny kapujában
Jézust a hitéért, Prométeuszt a tetteiért,
Szókratészt az elveiért, 2pacot a szövegeiért,
tök mindegy mit csinálsz, úgyis utálni fognak valamiért
nem az a veszélyes aki rühell, hanem aki megért
néha azon gondolkodom, ez nem is az én világom
jobb ha a napjaimat eldrogozom és elpiálom
de ha meghalok, nem lesz címe a következő résznek
a gondolatok amiket magunkban orzünk kárba vésznek
érzem hogy az idegtől a szemem kezd kifordulni
amikor a temetésen odajön a geci koldulni
látja vörös a fejem, beborítanám a gödörbe
mikor siránkozva körüljárja a tömeget röhögve
részeges anya, rongyos tanár, girhes disznó
itt csak a haldokló érzi, hogy élni jó
üveges szemmel, ragasztós arccal a jóba
fetreng a nép, a homokozóba...
ahol élek erőt kell tanusíts nem megbánást
a madarak a járdáról csipegetik a hányást
megszokás dolga már a szemem se rebben
mikor fényes nappal előttem szarnak a kertben
az egyik a fűbe fetreng, a másik alszik a padon
add a kezed gyere, romantikus séta nagyváradon
errefelé a koldusok bokáig a kulában
egymást tapossák, akár a menny kapujában
szar takony köpés szemét és bűz
akkor sem éri meg ha tudom hogy szűz
de sétálok érted még gyertyát is gyújtanék
a sírodon, ne örülj a férfiak mind ganék
ahova a sok alkoholista pisált és szart ott
most fogatlan sittesek takarítják a körös partot
meredten bámulnak, gondolatban már kúrják
remélem az o seggét, nem az enyém bámulják
jó emberek lehetnek ha szarok lettek volna
sikerül beilleszkedniük a társadalomba
egy hotelhez érünk, előre tudom mi vár
a sors térdre kényszerít itt sok nőt, kár
fogom a kezét, ez a környék tiszta
már kínálgatják magukat az izzadságszagú kurvák
állítja hogy vele nekem, sokkal jobb lesz egy menet
semmit se szólok, magamba gondolom csak, az meglehet..
ahol élek erőt kell tanusíts nem megbánást
a madarak a járdáról csipegetik a hányást
megszokás dolga már a szemem se rebben
mikor fényes nappal előttem szarnak a kertben
az egyik a fűbe fetreng, a másik alszik a padon
add a kezed gyere, romantikus séta nagyváradon
errefelé a koldusok bokáig a kulában
egymást tapossák, akár a menny kapujában.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
