|
|
|
Mindig túl nagy volt a szám, mindig nekem kellett szólni,
Sokan szóltak rám, hogy végre tanuljam befogni,
Sokan szóltak, de persze senkire ügyet se vetve,
Saját magam hülyeségébe belefeledkezve,
Ebben nincsen semmi rendben, de azért ne állj az utamba!
Maradj csendben mondom másnak, persze nem veszem magamra,
Haragra nincs okom, csak másnak volna rá
De ő csak töketlenkedik, ahelyett, hogy megoldaná
Szabad szavak szállnak a szélben, végveszélyben van az ember
Amikor nem kell, akkor bátor; amikor kell, akkor meg nem mer
Ja te beszélsz a harcról, máskor pedig a békéről
Egy távolsági hívást küldök innen a világ végéről
Na halló, Na tessék, Na kivan a vonal végén?
Jelentkezik egy senki Közép-Európa szélén
Az alkalmat megragadom, monoton hangon a számokat hadarom,
A félhomályban az alakom nem mutatom
Megszaratom az ellenfeleket, a babérokat aratom
Ha a haragom lecsaphatna, ti már mind halottak lennétek
Hogyha bírónak születtem volna, téged a pokolba küldenélek
Hogy ott perzselődjél. hogy megtudjad milyen a fájdalom
Magamon is csak nevetek, csak a szájamat jártatom
De ha kell áttörök a gátakon, úszok szemben majd az árral
Elpusztítok mindent, puszta akusztikával
Hogyha bíró lennék ítélnék, vagy itt egy újabb áldozat,
hogy én lennék a gyilkos, a világ pedig az áldozat!
Vagy a boldogságot akarod? Hát nesze itt egy darab
Az igaz szavak sose szépek, a szépek sose igazak
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
