|
|
|
Menj el, szólt a lány, s a fiú nézte,
És nem hitte el, hogy ez a vége.
Ott állt szomorú, sírós képpel,
Várt, valaki szól majd: Nem igaz
Álom az egész, nem vehetik tőle soha el.
Ugye nem volt szerencséd, magad is érzed
Öröm és fájdalom, ilyen az élet.
Egy év, ami a boldogság volt,
Lásd hova lett, bárhol keresed.
Nyoma sem maradt, s visszahozni sosem tudod.
A bánaton néhány jó barát segít.
Beszélj velük, mondd el nekik!
Ez a nap véget ért haza kell menni.
Szomorú este volt. Mit lehet tenni?
Jobb lesz mielőbb elfeledni,
Bár nem olyan könnyű a dolog.
Mit ér a vigasz, hogyha ő még mindig szereti.
A bánaton néhány jó barát segít.
Beszélj velük, mondd el nekik!
Menj el, szólt a lány, s a fiú nézte,
És nem hitte el, hogy ez a vége.
Ott állt szomorú, sírós képpel,
Várt, valaki szól majd: Nem igaz
Álom az egész, nem vehetik tőle soha el.
Nem vehetik tőle soha el.
Nem vehetik tőle soha el.
Utoljára szeptember 12-én!
