|
|
|
| Előadó: | Smile Of Hell |
|---|---|
| Album: | Szavak szárnyán LP |
| Megjelenés: | 2007 |
| Hossz: | 3:17 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Eyo
Hat meg négy
Smileish styleish, night child records 2007
Szól az üzenet, talán csak keresem önmagam.
Egy, két, há, csak egy mikrofon ya
Elveszett utakon járok, nincsen aki haza vezet,
Nincsen, aki mutassa az utat,
Nincsen aki fogja a kezemet. Nincsenek válaszok,
Csak ezernyi kérdőjel. Mond mit kezdjek most ezzel,
Az ezernyi miérttel? Kihez menjek,
Aki csak legalább meghallhatna. Nem találok másra,
Bezárt ajtóra meg ablakra, őrangyalomat keresném,
Aki eloszlatja a kétséget, aki elűzi a rossz álmokat.
Kivel választ kapnak a kérdések,
Nem csak porba dönt, aki ad és nem csak akar,
Ki ha fázok fagyos reggeleken, átölel s betakar.
Kiért tűzbe tehetném a kezem, mert tudom, hogy megéri,
Akiért érdemes meghalni és érdemes élni.
Refr.:
Csak egy mikrofon,
Csak néhány évet, csak néhány strófa mit adott az élet.
Amit kaptam, most neked szavalom,
S majd eltűnök én is egy fagyos hajnalon.
Csak egy mikrofon,
Csak néhány évet, csak néhány strófa mit adott az élet.
Amit kaptam most neked szavalom,
S majd eltűnök én is egy fagyos hajnalon.
A testemet a nap szülte, a lelkemet a hajnal.
Mégis minden reggel meghalok a felkelő nappal
Az éjszaka legjobb barátom, szerelemmel elrejt, csendesen,
Halkan kuncogva mosolyog mindenegyes reppemen,
Édesen kacsint rám, ha nem jönnek az angyalok
Ha kezem levegő után kapkod,
Ő akkor is mutatja, hogy itt vagyok.
Szememben tükröződnek a csillagok, mikor magamba mélyedek,
Szívembe kaptam késeket, amik nyomot hagytak mélyeket
A tűz gyógyított, ez volt az egyetlen gyógyszerem
Tűz és szerelem. én ez vagyok, ezt létezem, ezt lélegzem
És ha későn is, de megérkezem.
Mikor megragadja végre valaki az ég felé tartott két kezem
Refr.
Öröm vagy fájdalom, könnyek vagy nevetés,
A sors nem válogat, és számomra sem volt keresés.
Csak kaptam, és eltettem, megértettem és nevettem.
Ami volt elmúlt, mégis soha nem feledtem,
Csak a pillanatért élek, a tetteim nem félem.
Ha pedig mennem kell már tudom, hogy megtettem és éltem,
Szerettem és gyűlöltem győztem és hibáztam,
Megtaláltam önmagamat minden egyes hibámban.
Az egésznek része voltam, sebeket ejtettem,
Tudom tovább élek a jelekben, a dallamokban, a szívekben
Tudom lesz aki él, még és tovább őrzi majd a mosolyom
Tudom lesz aki majd megtalál, ha áttör a sorokon.
Refr.
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
