kereső
Kereső
Betűválasztó
Válassz előadót:
0-9
a
b
c
d
e
f
g
h
i
j
k
l
m
n
o
p
q
r
s
t
u
v
w
x
y
z
Tartalom
Pheta & Riddler: Portré

Portré

/Refrén 2x/

Figyelem portré készül, ülj le most ne mozogj
Ne légy kemény se vicces, ne is mosolyogj
Emelem a tükröt, fut a kamera pillants bele
Szerep nélkül lásd magad sokkol majd a kép heve



/Pheta/

Klikk-Klikk villan egy vaku, nincs alku
A kép hiteles, az álarc mentes pucérság jellegzetes
Mint az üveg, átlátszó az ember
Múlt-jövő-jelen, elevenen vibrál a tekintetben
A megvolt nők, az átmulatott éjszakák
Sűrűsödnek össze, egyetlen egy percbe
Össze ki milyen, ki milyennek gondolja magát
Kiről mit mondanak, ha elfordulva mutatja a hátát
A ráncok üzennek, információt hordoznak, mint a világűrbe lőtt jelek
Hegek mik mutatják a harcban való jártasságot, a bátorságot
Mi magyarázza, az elszánt tekintetet, a szeretetet
Ami meg mar, vagy nincs amit adni lehet,
Elfogadni eltolni is magadtól,
Mint az ételt egy fanatikus pacifista sztrájkból
Á-ból b-be a legrövidebb táv mindig az egyenes, a leggyorsabb
A lélek párhuzama, a legtöbb
Amit két ember, össze hozhat, össze roskadt a láb
Elkenődött a kép, amit az évek alatt magadról festettél
Mikor jót tettél a rossz helyett
Ez a hasadás se vezet ahhoz, aki lenni szeretnél
/hé/ Aki lenned kéne

/Riddler/

Tág a tér, portré készül, egy kép beszél, mint egy oldal
Egy regényben mindenki csak távozna a jobbal
Hagyná a rosszat, élményeket zárna be egy fotóba
Mégis bele kóstolna a múltba
Egy gombóc a torokba
Néha kell, egy néma jel, hogy tudd mi volt akkor
Minden emlék megkarcol
Gyalogtúra rózsabokrok közt, törött tüskék világa
Hiába, az érzelem az emberi test királya
Olykor véres a trónja, talán az élet adója
Ezért kérem a tollam, leszeretném írni
Talán ez bűn? -Nem!
Hiszem ez is, alakít engem és végre nem mások miatt muszáj másnak lennem
Mást láttak bennem
Olykor egy hangulat az indulat
A düh folyamán át kövesd az utat, mit a híd mutat
Lépj át a túl partra, egy embert látsz, csak nézed
Lassan megérted
Ez is te vagy, héé

/Refrén 2x/

Figyelem portré készül, ülj le most ne mozogj
Ne légy kemény se vicces, ne is mosolyogj
Emelem a tükröt, fut a kamera pillants bele
Szerep nélkül lásd magad sokkol majd a kép heve

/Pheta/

Nézem pont annyira ferdék az énképek, mint a hajlamok
A falat kezdem kapargatni, erre hajlamos vagyok sajnos
A hajnalok vonzanak, mikor alszik még az előítélet
Valami szánalom mozdul bennem, aztán feléled kávét csinál
Valami harapni valót készít, hajót indít
Egy ismeretlen terepre
Hogy a nevemre egy jellemet keressen akkor is szeressen
Ha nincsen ok rá, különben leverem a lécet
Fontos megértenem mi a véleményed
Ez alap emberi képesség, tanuljátok be tessék
Az élet furcsa, hogy innen belülről tör ki a lázadás
Támadásként víz alá nyomna fogyjak ki a szuszból
Aztán talpon állok újból
Friss erővel az élet vizét a kútból merítem
Felemelték fejem
Látjátok korcs koldus létemre dísz asztalnál kajálok
Helyet kaptam ott, ahol nem volt helyem, múlt-jövő-jelen
Évek tények élet állomások
Reménnyel telt, újra kódolt jellem vonások

Hírek
Hírek

Koncertélmény: SympHONEY / Honeybeast Symphonic Show

Budapest, Papp László Aréna 2018.11.21

Olyan jó érzés látni hétről hétre, néha napról napra, hogy milyen sok embert érdekel a zene, mennyire sokan vannak egy-egy koncerten! Ami azonban a legfeltűnőbb: a generációk közötti különbség. Minőségi show volt, jól keveredett és tette még színesebbé a Honeybeast stílusát a szimfonikus zenekar, bár én kicsit elnyomottnak találtam a komolyzenei aláfestést a könnyűzenei alapok mellett, de így is nagyon érdekes aréna-koncertet láthattam. Sokan voltak, nagyjából négyezren és akkor jöjjön az, amitől nekem nagyon tetszett… a közönség:  vegyes volt, gyermek és idős pár is akadt. De zömében, 30-45 közötti nők, párok, baráti csoportok alkották a szenzációs és jól együttműködő, bulira váró, majd bulizó rajongók táborát. Rajongók, ők azok, akik Zsófival együtt éneklik a dalokat és extázisban törnek, ki ha fellép a kedvencük, a kedvencük pedig nagyon hálás lehet nekik, mert fantasztikus közönséget kapott és mázlista, mert szinte minden fanatikus ott lehetett, hiszen mindenki végig együtt élt a színpadon álló formációval. Tetszett, hogy maximálisan kiszolgálták ezt a sok embert, akik miattuk átélhettek egy (hogyan is szólt a beharangozó?) kollektív audiovizuális orgazmust, talán már a sokadikat.

B+