|
|
|
| Előadó: | Mes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[Mes]
Néha előjönnek dolgok, mit máshogy gondolok,
Néha előjönnek szavak, mit máshogy mondok.
Te hiányolsz valamit, ami megismételhetetlen,
Nem érted, néha miért vagyok ilyen tehetetlen.
Érzem, nekem a zene az életem,
Nem kértem, mégis boldogan élhetem.
Élvezem, ahogy gondolatokat fokozok,
És talán ezzel többeknek is örömet okozok.
Én nem vagyok nagy ember és soha nem is voltam,
Utáltak sokan, már csak mert igazat szóltam.
De mindegy, én is tovább állhatok,
És előtérbe helyezem, amit fontosnak tartok.
Voltak itt alakok, kik visszafelé rúgtak,
Én előre haladok, ők egyenként el buktak.
Nem volt itt más, csak a kép mutatás,
Mára barátsággá vált, ez lett a folytatás.
2×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám,
Ugyan az lehet talán, mint tegnap volt, az a szivárvány.
[Dózi]
Vagyok, aki vagyok, most én álltam mellé,
E dalban az egységre hajazó eszmékre,
Kenték a vegytiszta sallangos rímeket,
Ezt issza mindenki, aki minket nézeget.
Ne játszd meg a részeget, jól látod a képeket,
A CP és a Pix helyett most Mes és Dózi integet.
Ugyan az a vágy maradt bennük látod, ott ég,
El indulunk mind a ketten ugyan azon posztér'.
Átlag élet maradt nekünk, de mi még is teszünk,
Semmi másért, csak azért, hogy tarts most te is velünk.
Ha kell, éneklünk, ha kell útra kelünk,
De ha nem vagy biztos abban, hogy neked mi kellünk,
Akkor ajánlom figyelmedbe a szabad akaratot,
Látod én is miatta nem kaparok itt vakolatot.
Szabad gondolatok hullámait kiválasztom,
Utána ha meguntam, a nyakatokra árasztom,
Magamat fárasztom, csak azért, mert jó így,
Levelemnek átadom, csak mindegy, hogy hogy hív.
A köztudat, a média, bárki ezen a földön,
Hidd el nekem barátom, hogy én is ugyan azt töltöm,
Poharamba amit mások, hogyha neked ez már sok,
Csodát teszek, ember leszek, olyan aki nem látnok,
Olyan aki, veled nevet, megjegyzi az arcodat,
Elfelejtek néhány nevet, de ott marad egy gondolat.
2×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám,
Ugyan az lehet talán, mint tegnap volt, az a szivárvány.
[Mes]
Más vagyok én is, nem olyan, mint a többi,
Elfogadni kell, nem pedig meg érteni.
Kérdezni, ha nem tudod a választ,
Bár melyik út a tiéd lehet, nem kértem, hogy válassz.
Az enyém a hosszabb, de ez is csak egy változat,
Akár merre haladok, engem is elér a kárhozat.
Születtem én, nem éppen egy adatnak,
Születtem én, a szívedbe egy darabnak.
Mes vagyok, más mint a többi,
De kellemes dolog, mit lelkem tengere sziklás partjára vet ki.
Én mégis tudok szeretni, akár mekkora a fájdalom,
De hidd el, nincsen szánalom, az igazamat tálalom,
Egy olyan asztalon, ahol régen nincsen élelem,
Pedig mind ketten tudjuk, az lételem.
Testvérem egy olyan világban élünk,
Ahol nincs igazság, félelem,
Csak bűn iránti szerelem, meg igaznak hitt érzelem.
2×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám.
4×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám,
Ugyan az lehet talán, mint tegnap volt, az a szivárvány.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
