|
|
|
Hogy akit vonzok, utána miért taszítok?
Miért nem a tudás amit szórtok
Ha szóltok, miért a szítok?
Aki barát az miért fordul át, mint az Asszírok?
Vagy az Arabok vagy a Palesztínok
Ha másnak rossz napja van, miért én szívok?
Miért engednek ha én szorítok
Ha az életem a ti sztoritok
De én nem a divatodhoz konyítok
Se whiskyk se konyakok.
Mit nem értesz? Mi a probléma?
Mi foglalkoztat? Itt nincs híve a posztnak
Csak a verseny számít, mint Prost-nak.
Amit hoztok kóma, jön a sanszotok apropóba
Csak egy apó a popóba
apró próba föl a hajóra pózba csajjal párba,
A gyerekek sírnak sok a bába
Fuxok dekába, az ember látna, de kába, Ki a gyáva?
Nem izgat látod, Minimal P. mire vártok,
Na mi van mire vártok? Négy a vége, kvíz
Minden változik, mint a kedvem. Emberek jönnek mennek.
Szezonális arcok vagy csak mi változunk, Yó.
Unatkozunk, barátkozunk, hazudunk, megcsalunk
Magunkkal birkózunk. Katapultálni akarok.
A hitemet elvesztem, egyre kevesebb embernek hiszek.
Barátok távolodnak, nem érzem azt amit régen.
Emlékszem azokra a szép időkre meg a nőkre
Akik sokat jelentettek aztán gyűlölet lett belőle.
Megint eljött a tavasz, bimbóznak a kapcsolatok.
Levegőt sem kapok Én mindig kopogtatok dadoghatok.
Hol a tisztelet amit sokan hangoztatnak?
A pályán meg nagyképűen őrjöngünk.
Most ki ellen beszélek? Aki inge magára veszi.
Eldobja vagy elteszi.
Már csak egy damil tart életben.
Lógok a semmin. Én vagyok az aki mindenkivel kibaszik
vagy a forintos. Persze ezek csak pillanatnyi érzések.
Én mindig nyíltan játszom,
Így másnak sem lehet meglepetés amit cselekszem.
Akkor meg mi a baj?
Holtpontra jutottam, unottan nem ide vágyódtam...vágyódtam.
Összekevert kártyák
Már hányszor körbe járták,
Az elismerést várták,
Csukott szemmel, nyitott szájjal
Valaki lazán, valaki gőgös bájjal.
Csatát vívnak sorba, gúnyos dárdák szóról szóra
Lehet de mégse változik senki meg semmi
Másnál többet tenni.
Neked csak élni célból,
Nekem az élet, de mi lesz véled?
Legyen a véred a lényed
A miért? és kinek? másnak egy Forintot sem érek
Mégis csak magamtól félek, lesz-e erőm talpra állni?
Megmutatni, erőssé válni,
Boldogságtól szállni, nem csak a sült galambot várni.
Tenni is kéne, mé' ne?
Te csak szívod, pedig másnak a vére,
Sokat pazaroltam a trére, a lére,
Sörrel a kézbe lehajtott fejjel a térre,
Néha szétfeszit a magány,
A sok vagány, hogy vannak srácok
Akiktől tartok mert voltak már ott ahol én,
Pedig ők mások.
Dombot kéne, mégis gödröt ások.
Könnyen megy pedig bohócnak tűnök,
közben melletem a család, a barát kik hisznek bennem,
Sokat kéne jóvá tennem, nehezebb széllel szemben,
Döntés az én kezemben, jó felé kéne mennem,
Jó rendben, jó felé kéne mennem, jó rendben, jó rendben, jó rendben...
