|
|
|
Még itt van az íz a számban,
Mint a falat, amit otthagytál,
A kés, amivel elvágtad,
A húsomba martad a fájdalmat.
A hely, ahol ott álltunk,
És a kezed félve megfogtam,
Én most is itt állok,
Mint az utolsó megrágott falatod!
Mint a lepedő,
Mint a takaró,
A naplemente vetette ágyban
Piszkosfehéren.
A blúzod, ami itt maradt
Még most is őrzi az álmokat,
Amiket együtt éltünk és féltettünk,
Magunkba eltemettünk.
Az a hely, ahol ott álltunk,
És a kezed lopva megfogtam,
Én még most is itt állok,
Mint a levetett, megunt blúzod!
Mint a lepedőm
Mint a takaróm,
A naplemente vetette ágyamban
Piszkosfehéren, magányosan.
Talán a hajnal,
Vagy talán egy angyal,
Aki hozzám lép, és elvisz magával.
Az a hely, ahol ott álltunk,
És a kezed lassan megfogtam,
Én most már itt hagyom,
És, hagyom a mélység, hogy lerántson!
Mint a lepedő,
Mint a takaró,
A naplemente vetette ágyban
Piszkosfehéren.
Mint a lepedőm,
Mint a takaróm,
A naplemente vetette ágyamban
Piszkosfehéren!
Új dallal köszönti a közönséget a Tha Shudras
