|
|
|
Csak átutazók vagyunk, és valami jobbat várunk
De leragadtunk, és senki sem nézi már a vágyunk
Csak a pénz vezet minket, a luxus, amiért küzdünk
És ezért vesszük el, az eszünknek minden jót tettünk
A munka, a hétköznapok, na meg a hétvégék
Elfolyik az életünk, és nem látjuk már a végét
Jobb lenne, ha ott lehetnénk, ahonnan elkezdtem
Mert lassan észrevettem, hogy az egészet elcsesztem
Nem stílust alkotok, hanem csak rombolok
A hírnév, a dicsfény, a pénz, amiért harcolok
Egy álarc, amit hordok
Hogy élvezzem az egészet, és azt hittem boldog vagyok
Miközben senki nem értett, és nem ért meg most sem
De én se értem magam, és így hitetlenné válik minden egyes szavam
Mert elszűkül a lényeg, a zenében az énem
Mások szemében a fényem, és nincsen már reményem
refrén 2x /Noryka/
Kérlek, vigyél el,
Kérlek, ne várj,
Kérlek, hogy minél messzebb szállj!
Csak ritkán, mikor minden fáj
Teszek olyat, ami rossz, de sajnos már, muszáj
Hogyha sok éhes száj,
Várja, hogy enni adjál nekik,
Ha a szagom vagy hidd el, akkor már senki sem segít
Bárhol élnénk, csak ne ígérj
Kérlek, vigyél el,
Kérlek, ne várj,
Kérlek, hogy minél messzebb szállj!
Veled, hagyjuk itt ezt az egészet
A világot már úgyis megette az enyészet
Plázák plázák hátán, és valóságshow hegyek,
Hiába futnék előle, érzem visszafelé megyek
És már elfogytak a jegyek,
De lehet hogy nem is voltak
Lehet hogy régóta vége a show-nak
Csak nekünk nem szóltak
Eldobtak minket, mint a turisták a szemetet
Az élet tortájából megkaptuk a legkisebb szeletet
De nekem ennyi elég volt, úgyhogy kérlek, ne várj
Vigyél magaddal, hogy innen minél messzebb szálljunk
refrén 4x /Noryka/
Kérlek, vigyél el,
Kérlek, ne várj,
Kérlek, hogy minél messzebb szállj!
Különleges előadás az Arénában
