|
|
|
Egy nyári délelőtt, megálltam egy közért előtt,
És akkor ott megláttam őt, mintha a semmiből jött volna
Csak rám nézett és mondta, hogy megismerne de, kér egy kis időt
Nem gondoltam volna, hogy az élettel, itt már összedőlt,
Minden nap találkoztunk, teljesen elkábított
Mindenkivel barátkoztunk, már semmi sem számított
Mindig együtt álmodoztunk, mindig együtt voltunk
Mindig együtt örültünk mindennek, mindig együtt oltunk
Teltek a hetek, mint egy valóra vált álom,
Mindegy mit hozott az élet, átvágtunk minden határon
Úgy éreztem ő az, kire egész életemben vártam
És maga volt a menny, mikor a karjaimba zártam
Egy áthatolhatatlan ködfelhő, borultam teljesen
Ő volt nekem a mindenem, az éjszakám, a reggelem
De nem vigyáztam eléggé, és teljesen elvesztem
A szerelem tartott életben, de az is lett a vesztem
Egyik reggel arra ébredtem, hogy nem volt, ott mellettem
Egész napra eltűnt, és még nem jött vissza este sem
A telefon másik oldalán meg, ez volt hallható:
"Ezen a számon előfizető nem kapcsolható!"
Napokon keresztül vártam, nem értettem hogy miért
Olyan boldogok voltunk, mért hagyott itt egy másikért
Elmúlt a nyár, a tél, de nem jött, már, hiába vártam
De bármerre is mentem, mindenfele csak őt láttam.
refrén (2x)
Bármerre járok, mindenhol az ő arcát látom,
Sok idő eltelt már, de még mindig csak őt várom
Ha egy lány szemébe nézek, onnan is ő néz rám vissza
Mintha a múlt minden érzése újra eszembe jutna.
Egy újabb nyár, végre, megint irány a tópart korán reggel
A hangulat a toppon, mindenhol rengeteg ember
És egyszer csak a tömeg között feltűnt egy régi alak
Egy ismerős test, ismerős arca amint épp felém halad.
Azt hittem álmodom, szótlanul álltam csak és néztem
Ahogy közeledett felém és rám mosolygott éppen
Amikor valaki fellökött hirtelen azt se tudtam mi van
És mire újra észbe kaptam, őt már sehol se láttam
Rohantam, kerestem, de eltűnt a tömegben
Mégis őt láttam minden fiatalban minden öregben
De lassan rádöbbentem hogy csak egy álomkép, amit kergetek
Ő már soha nem jön vissza, hisz az életem így kerek
Kicsit kaptam az álomból, a csodából, a mennyből
Kicsit kaptam a vágyból, és az igaz szerelemből
Most nélküle, kell talpra állnom, és tovább mennem
De tudom hogy az emlékét, soha nem felejtem.
Hisz...
refrén (2x)
Ez itt az ÉRZÉS!
