|
|
|
| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | Csapó kettő |
| Megjelenés: | 2007 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Nyári Roland (Shady) Ács Róbert Nyári Roland Somogyi Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | Hip-Hop |
| Címkék: | Keressük! |
Vers
Százszor fogalmaztam át e lapot,
Százszor gondoltam át mit írjak Neked,
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
Száz év múlva sem érem el a kezed.
Beszélni nehéz, ezért csak írok,
Remélem, olvasod e levelet,
Torkomban gombóc, szólni nem bírok,
Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!
Prológus
Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek,
A szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet,
Vagy Te, ha véletlenül hallgatod ezt a számot,
Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok.
Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyón,
Indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm,
De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!
1. Versszak:
Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Refrén:
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!
2. Versszak:
Vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet,
Lassan csorog rá a papírra, az életem gyors lepereg,
Fájdalmas óráknak élem meg a tovatűnő perceket.
A toll kicsúszik a kezemből, többé már nem serceg.
Minden emlékemmel két kezem között vérbe fagyva heverek,
De már megérte, ha csak egyszer is szíven talán pár sorom,
Talán megérted, hogy a bitófát csak önmagamnak ácsolom,
Te meg csak kirúgod a széket amin, lábujjhegyen ácsorgom.
Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket,
Látni akartam ismét szemedben a fényeket,
De Te csak alázz, gyalázz, taposs el, mint egy undorító férget!
De én még az utolsó szavaimmal kiadom ezt a mérget!
Szeretlek, megőrülök, de nem fogod fel soha már,
Nélküled kínok száza, álmatlan éjszakák sora vár,
Most úgy megyek el, hogy az életemben nem maradt több vigasz,
Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Refrén:
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!
3. Versszak:
Most már sírok a képeken, amiken eddig Veled nevettem,
Most már a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.
Most írom, amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,
De őszintén! Ez Neked csak egy szó csupán, akárcsak a szerelem.
Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnám, hogy volna mért,
Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Te is rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.
Sikerrel zárult a MOST projekt, a Magyarországról indult, a balkáni és a nyugat-európai zeneipart összekötő úttörő kezdeményezés első, több mint négy éves fázisa.
Az ötletgazda és projektvezető Hangvető 10 balkáni és nyugat-európai partnerrel egy komplex, négypilléres szakmai programmal indított el hosszútávú pozitív folyamatokat az egész régióban. Ez volt az első, magyar cég által elnyert, nagyméretű Kreatív Európa Program által támogatott együttműködési projekt.
A MOST nem csak a térségben, hanem egész Európában példaértékű: egy rendkívül diverz régió teljes iparágának fejlesztésére tett ‒ sikeres ‒ kísérletet a 4 millió eurós projekt.
A Hangvető és a MOST partnerszervezetek nemcsak pénzügyi támogatást, hanem szakmai képzéseket, mentorálást, gyakornoki lehetőségeket és egy kiterjedt kapcsolatrendszert is kínáltak a több mint 500 résztvevőnek. Összesen 30 zenekar, 80 menedzser, 60 fesztivál és klub és 20 helyi projektet megvalósító szervező vett részt a programban - mind a népzene, mind a világzene tágabb területéről.
A MOST hatására létrejött egy új, az európai piacon és kapcsolati hálóban otthonosan mozgó szakmai generáció.
A balkáni zene eljutott egy szélesebb, európai közönséghez, ami a régió pozitív megítélésére, és identitásuk erősödésére is visszahat. Több zenei exportiroda jött létre a térségben a projekt közvetett hatásának köszönhetően, a térség művészeit egyre több nyugat-európai fesztivál szerepelteti.
A MOST kiemelt figyelmet fordított a balkáni zene sokszínűségének bemutatására. A projektben elektronikus, kísérleti, a hagyományos zenéből új irányokba induló művészek is otthonra találtak. Románia, Szerbia, Bulgária, Észak-Macedónia, Montenegró, Horvátország, Albánia, Koszovó és Bosznia-Hercegovina művészei és zeneipari szakemberei vettek részt a projektben, amelynek egyik fő üzenete a sztereotípiák lerombolása; egy izgalmas térség újrafelfedezése volt. A zenészek megismerését segítendő a Balkánon kívüli európai fesztiválok is résztvevők és partnerek voltak.
"A MOST teret engedett a balkáni zene sokszínűségének, gyökereinek és a térség újat kereső, virágzó kreativitásának."
– Christine Semba, WOMEX
Így történhetett, hogy egy alapvetően bosnyák műfajra, a sevdalinkára szakosodott zenekar, a Divanhana megkapta a világzene egyik legrangosabb elismerését, a Songlines magazin díját, és tizenötezres tömeg előtt játszhatott Londonban, vagy hogy a program támogatásával megjelent lemeze első helyre került a World Music Charts Europe európai világzenei sikerlistán.
A Perija, egy dark folkot játszó, utcazenéléssel induló zenekar a MOST segítségével szintet lépett, világszerte utaznak és felléptek az Eurosonic fesztiválon.
Az E.U.E.R.P.I. kísérleti elektronikája Japánba kapott meghívást, a Lenhardt Tapes-ről a WIRE magazin áradozott, Zarina Prvasevda észak-macedón énekes a Blogotheque-kel forgatott és az egész európai szakma megismerte hangját. A sor folytatható, a MOST sikerét a résztvevő művészek előtt kinyílt szakmai lehetőségek is mutatják.
"A MOST rengeteg lehetőséget nyitott meg számunkra, új helyekre jutunk el. Manapság szinte naponta kapunk meghívást egy fesztiválra vagy showcase-re."
– Rodjenice, szerb zenekar
Ezt részben a négy éven át zajló, szisztematikus kapcsolatépítés, a közös munka fesztiválokkal, koncertszervezőkkel és szakemberekkel, a MOST konzekvens szakmai jelenléte eredményezte. A Hangvető további projekteken keresztül viszi tovább a projekt örökségét, és folytatja a kiépült szakmai hálózat építését.
“A MOST legnagyobb sikere, hogy elkezdte eloszlatni a balkáni zenét övező sztereotípiákat. A művészek sokkal felszabadultabbak és tudják, nem csak a Macskajajra vagyunk kíváncsiak.
A szakmai oldalon sokat számított, hogy a MOST a teljes iparág minden szereplőjének lehetőséget adott a fejlődésre, és azok egymással is kapcsolatba kerültek. Egy olyan ugrásra kész szakmai hálózatot építettünk fel, amely tehetséges művészekből és rátermett szakemberekből áll, akiket már nem köt meg a térség nehéz hagyatéka.” – Lelkes András, Hangvető ügyvezető igazgatója.
A MOST számokban
