|
|
|
Az ördögbe is drágám – visszhangzott zimmer frei szobám.
Kedves tág területem, testi, testületi tetovált őrületem.
Pedáns púlai puliként lihegtem a verőfényes reggelek napfelkeltét, telelihegett luftbalonként libegtettem pályájának cikluskezdési állapotába az izzó napkorongot, gásztájbárteri luszterom koronacsontját.
Kutyaként kurvultam önként, örökös csontként nyalogatva sós kezeimet és sós lábaimat.
Mediterrán mély merengéseim mérges reggelein lestem a tengert, nyugodtan meghódított, magamhoz hódolt hosszú korcsolyapályámat. A tengerem tiszta területem, vaduló vadászösztönöm múlni nem szűnő arasznyi akarata, csodás lubickolás pakolás.
Papolni is szoktam komolyan a tengernek.
A sirályok, rég ismert privát partnereim, csapódtak be hatalmas balkonomon, mint a tengeren.
Először a légben, utána bizonytalan csatornahálózatomon, később teraszomon, majd legvégül síkos ablakomon.
Párafelhőink ilyenkor köptek vastag kockát vasrácsot követelő sötét szemüvegeinkre. Sirály sikítás akarás.
Szemfényvesztés nélküli hígtalan meghívás hamisítás.
A sirályok sorban masíroztak szobasarkaim mitológiai kukoricásaira, a tengerim szétszórt ládahamisítványom morgására.
Csöndesen csöpögtették narancspamacs szakálluk zúzmarafellegét nyoszolyám érintetlen csücsöktükrére, fehérneműim fekete lelkére.
Szótlan megértés eltérítés kacajfarsangötleteink semmi rosszat nem sejtettek énbennem, sem területemen.
Ültünk zimmer frei szobám magánybútor tolakodásában, ásítozva.
Minden másnapos tárgyam tárgytalan katlanszobám koravén gőzállapotában pompázó.
Zimmer frei szobám szalagszépségében szellőztettem a szerszámomat a minap. Nem is vártam a váratlan barátaimat, a sirályokat, kik évezrednyi redőnyeim pedagógusaiként csitították csillapodni nem szűnő tüneményeimet. Először is a jégmelegségben nyilvánult meg nyilvánvaló nyers rakétaröptük, majd a párkányon.
Eleinte jók voltak, de ezután komolytalankodtak. Káromkodtak.
MINDEN ok nélkül minden kedvenc tárgyamat elmozdítottak leendő állásfoglalásaikról, minden létező szobalétet garázdaként kezeltek.
Én valósággal felbaszódtam a szokatlanul undorító modoruktól, és úgy határoztam, hogy jócskán megszopatom a faszommal ezeket a randa hamis barátokat.
Bátor bárdom belétek mártom – mondom.
Kövér kuracom kolbászkomolyságát kondítottam kaján protéziseik párduci párhuzamába.
Barbár bűnösként basztam málészájú mosolyuk mosógépcentrifugáját cifrán cincogó cimbalomcimpámmal.
Merész morbidságú marhanagy marslakómat mártogattam a májukig.
Jégkorszaki jérceként jebáztam jércikéim jajgatását.
Reumáztattam Robinhúdommal ridegen rikácsoló rücskük réveteg beteg rébuszát, bukszáját.
Jelentős teknős-nyúlványomat nyomtam rívó retikülük szájpadláspincéjébe.
Rothadt sánta szájmalom-gerincvelő nyelőcsövükbe kényeztettem kurtának nemigen becézhető hős hurkámat.
Tömör télapómat tukmáltam tágranyílt csörömpölő csőrükbe és orrluk bőrükbe bánatos büntetésként szemlélve szemöldököm szemszögéből.
Szilajul kígyózó szíjaligátoromat gyugtam gyanúsan gyér nyelőcsőgyárpalotájuk portásfülkéjébe, kietlen kemencéjébe.
Szamárbőgető faszom lett a sirálybőgető bosszúálló, mivel a torkukba nyomtam az egész türelmetlen tartalmát.
Hámozatlan hosszikás banánomat bajtársi bájjal baszarintottam bele szájlukaknamezejükbe, pont oda, ahol valahol valamikor szép füttyszó hagyta el az üreget úgy nyolc óra körül.
Kedélyes kövér kukacomat birkóztam bele csöpögő csapként csontos cseppkőbarlangnyi szájnyílásszénakazluka égő gyufaszálként a benzineshordóraktárba rázkódtak.
Miniatűrának nem mondható mamuti motollámat szélmalomharcként motázom meghalt szájpadlásmócsingotok magas szférájába.
Bőszen bájos bárdomat fészkeltem nyálkamirígytónusú szájpadlásuk különböző létrafokozataira, garádics lukuk különböző fokaira.
Gigászi gejzírként göciztem gurgulázó garatukba gonoszul.
Tengeremet göciztem beléjük, és kissé fáradtan leheveredtem melléjük.
Könnyed kikapcsolódást ígérő vígjátékokat, operetteket, komolyzenei koncerteket és a felnőtteknek is élvezetes gyermekműsorokat láthatnak a Tatai Szabadtéri Játékok nézői az Angolparkban július végétől augusztus közepéig.
A vígjátékok sorát július 4-én Robin Hawdon Szeretőből egy is sok című darabja nyitja a Hangjegy Színház előadásában, a főbb szerepekben Beleznay Endrével, Barabás Kiss Zoltánnal, Baronits Gáborral, Gregor Bernadett-tel, Suhajda Dániellel és Trokán Annával.
A Neoton Família slágereire írt musical, az Egy szép nyári nap kínál kikapcsolódást július 12-én, majd 14-én az Anconai szerelmesek című vígjáték lesz látható.
Néhány nappal később az Öreglányok című zenés komédiában a mai hetvenesek világába pillanthatnak bele a nézők négy, különböző kultúrájú "öreglány" szemüvegén keresztül, akik életük utolsó fejezetében a könnyedséget és a humor választják. A darabban Bede-Fazekas Annamária, Kocsis Judit, Kovács Kriszta és Sztárek Andrea lép színpadra.
A Kováts Péter hegedűművész alapította Mendelssohn Kamarazenekar ad koncertet július 23-án Tatán. A zenekar repertoárja a barokk zenétől a klasszikán át a XX. század legjelentősebb művein keresztül a kortárs zenéig terjed.
Augusztus 1-jén Marshall Karp Örömszülők című vígjátéka lesz látható, majd 15-én Neil Simon első jelentős sikere, a Mezítláb a parkban. Mrs. Banks alakításáért Kerekes Éva 2023-ban elnyerte a VIDOR Fesztivál Smeraldina-díját.
Augusztus 17-én az Anyatigrisek című musical tabuk nélkül, rengeteg humorral mutatja meg, valójában mit is jelent szülőnek lenni. A koncertszínházi előadásban híres musicalekből hangzanak fel zenei traktusok.
A programsorozat utolsó előadását augusztus 19-én tartják: a Carmina Burana kortárs balettfeldolgozását láthatja a közönség.
A gyermekműsorok között lesz Gryllus Vilmos-koncert, Vitéz László-bábjáték, az idei szezon vendége lesz Écsi Gyöngyi, valamint a Kicsi Gesztenye Klub is Tatára látogat.
A nézőtér mögötti füves rézsűs területen pokrócos helyeket biztosítanak azoknak, akik piknik kosárral érkezve szeretnék megtekinteni az előadásokat.
Fotók: Tatai Szabadtéri Játékok
