|
|
|
| Előadó: | Dalnokok Ligája |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Verebes István |
|
Bereczki Zoltán |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ott álltunk az Emke-aluljáróban,
és a magasan kvalifikált hangszertudásunkkal
Chopin keringőket játszottunk.
Olyat, ami az aznapi BKV-vonatkoztatásra sem volt elég,
Miközben a bolíviaiak az Astoriánál
sz El Condor pasával egy nap alatt összepánsípolták
az útiköltségüket Párizsba.
Az már biztos, hogy a Shiff András,
meg a Szenthelyi Miklós lekörözött bennünket.
A Kadlott Karcsiról, meg a Balázs Paliról nem is beszélve!
Na, akkor, ha verseny, legyen verseny.
De ne hangverseny, hanem kurrens piac!
Leutaztunk a Balatonra, és az Unió kohéziós alapjából
kibéreltünk egy cuki kerthelyiséget.
Na, ezután jött a nagyberuházás: műanyagszékek,
mélyhűtő és sörcsap.
Nem beszélve a legfontosabbról, az elektronikus szimfonikus
zenekarról, aminek vissza lehetett igényelni az áfáját.
Na, tessék, itt a forgódobos automata kedélykeltő!
Pokolba a többszólamúsággal!
Ide nekem a Lagzi Lajcsi second-hand akkordjait!
Hegyezd csak a füled: umca-umca, umca-umca...
Na ez az! Umca-umca, umca-umca...
Ide azt a ketyerét!
Vettünk szintetizátort, csupa színes gomb.
Bármit nyomsz rajta, dől a száz és százféle más
brekegés, mekegés, ugatás. Csupa gépi hatás.
Ez kell, ha monoton a hatás!
Flekken és kocsonya dögivel, jó az eledel.
A kvartett süt, főz és szeletel, s ha még ez se elég,
gyere, s kapsz magyaros derelyét!
Kockás abrosz mellett a pikáns nótaszó
az anyósomról oly vidám,
mikor kombinéban grasszál, hogy milyen izgató,
ha kebléről lehull a pamutkardigán!
Olcsó étlap, olcsó viccel, egy pohár spriccer,
így nő a nyereség!
Hogy erre nem jöttünk rá rég!
Nem kell a Chopin-etűd, mer' a vendég már rég nem prűd.
Vörösboros pörkölt és obszcén rigmusok,
vonzza a vendég százait,
meg az anyós lába közt, ha megragadhatod
a tőgyét, s az egyéb érzékszerveit.
Lakodalmas a vidám ének.
Itt a lényeg, értsd meg, hogy mulat a nép!
Zenefélét ont a gép.
Jézusom, mit nyomtam meg?
Lakodalmas a vidám ének.
Itt a lényeg, értsd meg, hogy mulat a nép!
Zenefélét ont a gép.
Itt a gagyi elég, mer' abból vágod zsebre a lét!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
