|
|
|
Nativ:
Voltak percek, mikor melletted tanultam dolgokat,
Hogy irigységből oltogat a nagyobb srác a suliban,
És ha elkezdem az életet, megmondom a koromat,
Ne féljek, belátás szerint táncoljak minden buliban.
Voltak percek, mikor mérges voltál, azt hittem nem igaz,
Hogy te is elmész egyszer, és nem lesz majd ki eligazít,
Én keresem az Igazit, Te hittél bennem akkor,
És így bennem emlékszem Rád nem számít a nagykor.
Én nem felejtelek el, ott egy kopott bundában,
Várj meg kérlek, megyek majd utánad,
Ahogy te is tetted, elmentél, amit itthagytál csak bánat,
Térjek vissza, hogyha szeretsz, engem megtalálhatsz.
És az égre feltekintve én is szemedbe nézhetek,
Ahogy a mesében leírták, én történetet képezek,
Szép szavakkal nem is, hogy hozzalak vissza?
Tudom, szavaid nem múlnak, és lelked is még tiszta.
Hihetetlen tudod, hogy elmentél és soha,
Nem láthatod többet, hogy megy az iskola,
És összes még egy könyvet, és tanácsokkal telíts,
Hogyha béna leszek nekem bármit megkeríts.
Sírva gondolok vissza a rosszra és a szépre,
Egy vallomásba írom, küldöm Neked az égbe,
Hogy érezd amit nem tudok megmondani Neked,
Ó hogy én sem teszem, emlékemet soha el ne feledd!
Refr. 2x
Voltak percek, elmúltak, hulló falevélként
Szóltak gyermekek értünk, és most szeretnénk
Pár szót feláldozni tudom érdemes,
Amit nemtudok felfogni, bizony tényleges.
Csaszy:
Lassan véget ér az álmom, de nem kelhetek fel,
Lassan annyi erőm sincs, hogy elsüljön egy fegyver,
Hazám minden hamuját folyók vizeibe szórtam,
Dédim arcát látom néha, te nem hiszed, de szóltam!
Én ilyenkor este mindig felnézek az égre,
Megkeresem a csillagot, minek olyan nagy a fénye,
És tudom, hogy Ő , hogy Ő ül rajta fent,
És onnan vigyáz rám, és nézi mi történik lent.
Hogy mi történik velem, és hogy milyen dogát írtam,
Hogyan mesélek egy viccet és hogy mi az miért sírtam
Már nem bírtam elviselni, hogy hervadnak a virágok,
Mert eltelik az időd, de a legrosszabból is kilátok.
Kirántok egy képet hátsó zsebem mélyéről,
Kicsit kopott és gyűrött, de elég volt a tz-ből,
Ami emlékeztet arra, hogy mit vettünk az elején,
Egy tömeg előtt sírtam és talpig álltam feketén.
De ez elmúlt már rég, ahogy a duplanullás év,
Miről olvastam, most írok, azt gondolom ez szép.
Olyan mint egy kép, csak ez most meg is szólal,
Akár le is festhetném, de elmondom inkább szóval.
Amit fontosnak tartok, a családot, barátot,
Mert szükségesnek érzem, mint télen a kabátot,
Olykor felém nyúl egy kéz, ami átsegít az utamon,
Én is kitárom a karom, hogy segíthessek utadon.
Refr. 4x
Voltak percek, elmúltak, hulló falevélként
Szóltak gyermekek értünk, és most szeretnénk
Pár szót feláldozni tudom érdemes,
Amit nemtudok felfogni, bizony tényleges.
A 2019-es A Dalban és szintén abban az évben a Petőfi Zenei Díjkiosztón is az év dalszövegírója elismerést kapta. Majd eddigi pályafutását megkoronázva 2022-ben is a legjobb dalszövegírónak választották Szepesi Mátyást, ezúttal az Artisjus döntnökei. Saját együttese, a Konyha mellett számtalan produkciónak alkotott illetve jelenleg is ír. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen körülmények között szokott dalszöveget szerezni, milyen impulzusok érik, és mik a praktikái.
Szepesi Mátyás-dalszövegek itt.
- Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy Artisjus-díjat kapsz?
Szürreális volt, nem akartam elhinni. Nagyon sokáig minimális szakmai visszajelzést kaptam, aztán három év alatt szinte minden díjat megkaptam, időm sem volt álmodozni róla. Nagyon jól esik természetesen, volt bennem először egy kis félelem, hogy mostantól nehezebb lesz bármit leírni a saját elvárásaim miatt, de az azóta eltelt időben szerencsére inkább azt látom, hogy önbizalmat adott, kevesebbet görcsölök mint régen.
- Mennyire könnyen vagy nehezen szülöd meg a dalszövegeket? Vannak praktikáid?
Nagyon vegyes a kép, volt szöveg ami öt perc és volt ami tizenkét év alatt készült el.
Praktikák és hipotézisek mindig jönnek és mennek, most ami nagyjából egyezik minden folyamatban, hogy igyekszem ösztönös pillanatokból kiindulni és próbálok nem leírni semmit "tisztán agyból" - az a logika, amivel a hétköznapokban működök, az a dalszövegben unalmas és erőltetett.
- Mi volt a legkülönlegesebb szituáció, amikor a múzsa homlokon csókolt?
Fú. Chat-ablakban lógva, filmnézés, sétálás vagy autóvezetés közben, turnébuszban ülve - ezek furának hathatnak, de sokat elmondanak az ihlet természetéről. Ami még nekem is meglepő volt: edzőterem öltözőjében, gyereket iskolába kísérve, parkolás (!!!) közben.
- Mit tehet egy jó dalszövegíró? Sok tartalmat fogyaszt, verseket olvas annak érdekében, hogy minél több inspiráció érje, vagy épp fordítva, hogy ne érje túl sok külső befolyás?
Örök kérdés. Szerelmem költő és író, ő inkább az utóbbi módszer híve, én inkább az előzőé. Az írásra vonatkoztatva egészen pontosan azért veszek elő újra és újra bizonyos szövegeket (dalokat, verseket, ad absurdum rapszövegeket, filmes dialógusokat) hogy emlékeztessem magam, mi az a színvonal, ami alá nem megyünk, amitől az érzéseim vagy a belső logikám nem téríthet el, akkor is ha utóbbiak szerint kerek lett, amit leírtam. Egyébként meg azért fogyasztok kultúrát, mert anélkül nem tudok élni, vagy legalábbis nem gondolom, hogy érdemes.
- Számtalan példa van arra, akár nagy költőink, akár kortárs szerzők esetében, hogy nehéz körülmények között születtek maradandó alkotások. Tényleg nagyobb inspirációt jelent, ha "borús az ég", mint amikor "süt a nap"?
Abszolút, több dolog miatt is. Egyrészt ilyenkor olyan dolgokat élünk át, amiket ritkán, másrészt - ezzel összefüggésben - amikor az emberekben érzelmek dúlnak, távolabb kerül a valóságtól, ami a legfontosabb kulcs az íráskor. Harmadrészt van Bereményi Gézának az a gondolata, amit nagyon szeretek, nem fogom tudni pontosan idézni: "Ha valamit nem tudsz megoldani az életedben, oldd meg egy dalban".
- Szerinted kik a jó dalszövegírók, és miért? Tudnál példát itthon és külföldön, indoklással?
Én azokat szeretem, akik számomra, mint "hétköznapi, érző" ember számára is átélhető dolgokat írnak úgy, hogy a szöveg/nyelvhasználatukkal saját, felismerhető, izgalmas világot teremtenek. Nagyon sok mindenkit szeretek, azzal a fenntartással, hogy nem minden szerző minden szövegét szeretem, ilyenkor sokszor döntenek szubjektív szempontok is - pl egy téma engem érdekel-megérint-e vagy nem. Legnagyobb kedvenceim: Bérczesi Robi, Beton.Hofi, Kiss Tibi, Beck Zoli, nem magyarok közül pedig Ani DiFranco.
- Nem mondhatok le magamról címmel nemrégiben dallal, és hozzá forgatott klippel jött ki a Konyha. Mi ihlette a dalt?
Egy átmeneti személyes krízishelyzet, amikor hónapok érzelmi munkáját láttam a kukában landolni. A végleges szöveg fókusza nem ez lett teljesen, de sokszor van az a pont, amikor a már megszületett szövegrészlet - jelen esetben a refrén – elkormányozza a folytatást a valóságtól, ami nem is baj, mert olyat mint a valóság, úgysem lehet írni (meg minek).
- Hogyan alakul a Konyha élete a következő hónapokban?
Hálistennek sűrűn, az elmúlt években sem unatkoztunk tavasztól őszig és úgy néz ki idén még több koncertünk lesz a szezonban. Emellett a hatodik lemezünk írásának hajrájában vagyunk, jelen állás szerint júniusban stúdióba vonulunk, ősszel kiadjuk és bemutatjuk az új albumot. Munkacímünk egy darabig "Madridi gép" volt, ez nemrég "Elveszíteni hoztam"-ra változott. Hangzásilag visszatérünk a korai nyersebb világunkhoz, ezzel párhuzamosan zeneileg viszont egyszerre lesz érettebb és kísérletezőbb, bekerült sok soulos-jazzes akkord és apró finomság.
