|
|
|
Refrén:
Hibáztam sokat és nem tudom mi az oka
Tompa aggyal írok mert marasztal a szoba
Miben úgy gondoltam jó mit fájó szívvel tettem
Nem gondoltam, hogy egykoron könnyeim eresztem
Cseppennek mint az ereszben az eső martaléka
Amit érzek rossz tettem rejtett tartaléka
Fáj, hogy eldobva fekszem és fáj. Hogy
Miért hagytam azt a lányt ott?
Miért hagytam azt a lányt ott?
Nativ:
Önfejű tettek fájdalommal emlékszem
Kéz a kézben vallottam szerelmet és azt hittem
Hogy te leszel ki elhagy holott én voltam a balga
Jobbra voltál te nem tudom miért mentem el balra
Miért hagytam hogy elszakadjunk te menj és én is
Másfele jártam szerettelek és mégis
Azt hittem te nem ezért mást öleltem
Nem tudtam hogy az én képem volt akkor a szívedben
És rám gondoltál este ahogy én is most ezt teszem
Emléked, a mosolyod, a csókod nem eresztem
Fogd meg a kezem és ne hagyd hogy sírjak
Hogy fájjon, hogy szenvedjek, hogy sorokat írjak
Arról hogy milyen volt és mit érzek ha tudod ezt hallgatni
Én elfogadom nem szeretsz nem is foglak zargatni
De mégis megkérlek ne kelljen rád várnom
Most törött szívvel élek és jaj de nagyon bánom.
Refrén:
Hibáztam sokat és nem tudom mi az oka
Tompa aggyal írok mert marasztal a szoba
Miben úgy gondoltam jó mit fájó szívvel tettem
Nem gondoltam, hogy egykoron könnyeim eresztem
Cseppennek mint az ereszben az eső martaléka
Amit érzek rossz tettem rejtett tartaléka
Fáj, hogy eldobva fekszem és fáj. Hogy
Miért hagytam azt a lányt ott?
Miért hagytam azt a lányr ott?
Csaszy:
Tudom tiltott út, tudom messze van még tőlem
Újra foghassam a kezed megint szeretném de ő nem
Érzi a varázst amit én oltottam számmal
Egy másik lány ölében új arccal másik lábbal
Sétáltam a parton hova érzelmek vetődtek
Olykor nevettem veled most a sírás kerülget
Nélküled messze a tenger és üres szó a pardon
Saját kezem fogom mivel a tiéd már nem tartom
Nem hagyom hogy hasson hangod mindig hallom
Dalom mindig dúdolom neked szólt az alkony.
Fejem párnára hajtom és nevedet kimondom
Melyet karomba véstem egykor lelkemet kiontom
Virágsziromból téptelek és árnyékból rajzollak
Egy cél maradsz örökre mit előlem hajszolnak
Érted egy dal szól érted bármeddig elfutok
Egy csillagkép maradsz tőled bármit megtudok.
Refrén:
Hibáztam sokat és nem tudom mi az oka
Tompa aggyal írok mert marasztal a szoba
Miben úgy gondoltam jó mit fájó szívvel tettem
Nem gondoltam, hogy egykoron könnyeim eresztem
Cseppennek mint az ereszben az eső martaléka
Amit érzek rossz tettem rejtett tartaléka
Fáj, hogy eldobva fekszem és fáj. Hogy
Miért hagytam azt a lányt ott?
Miért hagytam azt a lányt ott?
Csaszy:
Hiányzik az íz és hiányzik az illat
Hiányzol te is reggel mikor a nap pirkad
Hogyha nélküled fekszem reggel üres minden szó
Életem unalmas már nem olyan változó
Szánalmas sorok melyek ajkamon kicsúsznak
Hangos szavak szóltak mikor rosszakér leszúrtak
Nem bántottál én mégis szerettél és én is
Elmúlt a nyár és elmúlik a tél is
Elfoszlik a kép is életlen a kés is
Egy szerelem egy álomban ez boldogító tézis
Te vártál volna rám én csak ott álltam bután
De jött lány lány után bár a szerelem tud ám
Rossz is és szép is egyformán lenni
Most levelemet írom hát mit tudnék még tenni
Hogy tudnám még kérni hogy fogd meg a kezem
Ha újra azt mondod hogy nem akkor szerelmem leteszem.
Refrén:
Hibáztam sokat és nem tudom mi az oka
Tompa aggyal írok mert marasztal a szoba
Miben úgy gondoltam jó mit fájó szívvel tettem
Nem gondoltam, hogy egykoron könnyeim eresztem
Csepp benned mint az ereszben az eső martaléka
Amit érzek rossz tettem rejtett tartaléka
Fáj, hogy eldobva fekszem és fáj. Hogy
Miért hagytam azt a lányt ott?
Miért hagytam azt a lány ott?
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
