|
|
|
verse 1.:
érezned kell hogy lásd amit a szemeiddel nem lehet
éjjel fekszem fáradtan reggel meg felkelek
ugyanaz a szar vár minden egyes nappal
több száz Hold születik és Nap hal
rózsaszín felhőkbe burkolt az igazság
hogy aki félénk azt ok nélkül szivassák
itt minden képlékeny az elmúlt kéthétben
a barátokban megbízni már végképp nem
itt a térképem út a szívemhez
az elkopotott szirtekhez hol utcákat színezhetsz
itt mint pillangók szállnak el az álmok
miket hálóval kergetnek fiúk és lányok
kiszáradt medrek, elhagyatott házak
hogyha erre jársz egy padon ülve engem is láthatsz
magadba zárhatsz a lemezeim által
ott élek benned mint a Föld a napsugárral
hiányzol kedves, nem tudom merre jársz
de érzem belül te is hallasz meg ugyanúgy látsz
ahogy én téged mint a felhőket a Nap
aki nem hiszi el a holnapot, nem sokat kap
refrén:
nézz rám és érezd azt amit most én érzek
súgd hogy mondjam el vagy inkább kérdezzek
ha nem is látsz veled lépek és lélegzek
csókot kaptam de a reppel megmérgeztek
verse 2.:
a saját hobbimból lett az akasztófám
barátsággal indult de, ez vágott pofán
még annak idején örültem minden egyes zenének
most csinálom mert tetszik de leszarom az egészet
hiphop enyészet mint az ovis kislányok
kik homokozni akarnak de nem viszik a lapátot
ez vagyok én ez vagy te mert ezek lettünk
a nagy szar kupac tetején azthisszük rendet tettünk
ebbe születtünk de nézz csak körül bátran
elveszünk a neten meg az összes kisszobában
már nem is érdekel kiszáradt a lelkem
sokszor nem is szóltam semmit csak, nagyokat nyeltem
volt pár szép tervem még van is csak mások
már nem lemezt szeretnék hanem házat meg családot
szúrós szilánkok darabolják vénám
hogy 6 éve a szerelem és a hiphop a témám
gyere még táncolj vagy nézz mélyen a szemembe
szivárványok feszítenek panelok közt keresztre
veled a keretben egy 1 pillanatnyi emlék
ha azt szeretnéd hogy ne láss én magamtól mennék
refrén:
nézz rám és érezd azt amit most én érzek
súgd hogy mondjam el vagy inkább kérdezzek
ha nem is látsz veled lépek és lélegzek
csókot kaptam de a reppel megmérgeztek
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
