|
|
|
| Előadó: | Greddi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
/Greddi/
Csak a halmaz bővül, a tetőfokára hág,
Ha kinézek az ablakon, mér nincs azon a kurva fán ág.
Segít a szalag korlát, de ha valami baj van,
Nem kell messze menned, közel van az Á2 is.
A sötét felhők már megijesztenek engem,
Pedig régen nem voltam ilyen félős.
Én tudom, hogy mit rontok el a hosszú úton,
Én döntöm el, nem kell segíteni, boldogulok egyedül is asszem.
Már nem vagyok az a sasszem, már nem vágyom megértésre,
Megértem én magam, és téged, bár nincsenek szélek,
Bár középről kezdek mindent én, nincs ki megértene téged,
Egyedül maradtál. Egyedül, mert átvertek,
Nem ezerszer, legalább százszor.
Nem kereshettél menedéket akárhol,
Csak egy percet kértél, de nem kaptál.
Most mondanád azt, hogy én vagyok, ki neked tesz keresztbe,
De csak nyugodt szívvel készülök a szerepemre,
Ez lennék én, sajnálom, tudom átmentem azon a bizonyos határon.
A szabályokról nem is beszélve, merészen, szemtelenül áthágom,
A valóság már nem kell strassztus.
Élek amíg élek,ez az én filóm,
A talajról ellépek, míg megmagyarázhatatlan szélek öveznek.
Greddittel, s körbeveszik, az erőfitogtatás elmaradt a
Beavatásnál, mertre is vágták.
Elvették tőled mi táplált. (héj)
Elindultam egy erős úton, hol a felhők sötétek,
Bár középről kezdektől bé, nincsenek szélek.
Az ég hold kockái nem kékek, de még élek,
A ziccert kihagyni vétek, Képtelen képek.
/×2/
Jeleztem már, rossz fát tettél a tűzre,
Mert én voltam a kakukktojás a történetben,
Mert én sem vagyok a tökéletes alkotásnak tükre,
Hogy jössz-e velem, már nem kérdezem, nem érdekel.
Minek foglalkozzak ezzel, mikor vidám dolgokkal kéne inkább,
Például: nincsen tintám, mert nem papírra írok,
Ennyit bírok tessék, egy virtuális könyv mit vezetek,
Érzelmekkel szemezek. Reggel, délben, este, képekkel képtelennel,
Lehet másoknak hangzik, de nekem nem számít,
Megengedek magamnak bármit, felnőttem,
Valamelyest beteljesítettem életem, a kést sohasem éleztem.
Én mindig élni akartam, mert kaptam egy esélyt,
Mienk halasszam későbbre, nem tudom,
Egy hosszú úton lesznek ellenőrző pontok
Ez tény, és ha lebukom, ez van de a késem nem élezem én.
Elindultam egy erős úton, hol a felhők sötétek,
Bár középről kezdektől bé, nincsenek szélek.
Az ég hold kockái nem kékek, de még élek,
A ziccert kihagyni vétek, Képtelen képek.
Mirtse Korinna és Balázs Mihály már harmadik közös dalukat hozzák ki Korinna és UTAZØ néven. Két versmegzenésítés után ezúttal a vadiúj Zavar dalszövege saját szerzemény, ami ráadásul egy nem mindennapi témát boncolgat.
Szinte mindenkivel előfordult már élete során, hogy megmagyarázhatatlan okból rátört egy belső kényszer, ami arra ösztönözte, hogy megigazítson, helyre rakjon, kisimítson valamit. Belénk van kódolva a szimmetriára, párhuzamokra való törekvés, egyszerűen jólesik a szemnek, ha szabályosan állnak a tárgyak az asztalon, vagy ha a lábtörlő pontosan párhuzamos a küszöbbel. Az ilyen kényszerekre egyre általánosabb lett nemes egyszerűséggel rámondani, hogy „ne törődj vele, csak az OCD-m”, bele sem gondolva, hogy milyen lehet annak a bőrében lenni, aki tényleg szenved az obszesszív-kompulzív zavartól.
„Talán pont azért, mert ennyire elcsépelt lett az OCD kifejezés, sokan nem tudják felmérni, hogy mennyire megnehezíthet egy életet. Aki pedig ettől szenved, egyedül érzi magát, mert nem mer beszélni a helyzetéről.
Kiskorom óta jelen vannak kényszercselekvések az életemben, és mindig próbáltam elrejteni őket. Elkezdtem fórumokon olvasgatni az OCD-vel élők tapasztalatairól, és összeszorult a szívem, hogy mennyi embert érint ez az egész, ráadásul sokkal súlyosabban, mint amennyire nálam valaha is jelen volt.
Ismeretlenek és névtelenek voltak, mégis úgy éreztem, van egy láthatatlan kapocs, ami összeköt velük. Legszívesebben mindannyiukat megöleltem volna. Úgyhogy most ez a dal az én ölelésem feléjük.”
– mesélt a dal központi témájáról Korinna. A producer, Balázs Mihály (UTAZØ) ezúttal a hangszerelésen kívül a zeneszerzésben is oroszlánrészt vállalt, ugyanis a páros eddigi dalaitól eltérően most a zene született meg először, és később a dalszöveg.
„Szeretem az olyan popdalokat, amiknek az alapja egy akusztikus gitár, vagy valami klasszikusabb hangszer, és már régóta a fejemben motoszkált, hogy szeretnék egy lendületesebb dalt írni, ami így kezdődik. Ezt egy picit modernebb köntösbe bújtattuk, és amikor Kori ráírta a dalszöveget, továbbfejlesztettük olyan zenei megoldásokkal, amik a szöveg témáját erősítik. Jó, amikor egy dal ennyire könnyen megszületik.”
– így emlékszik vissza a dal keletkezésére Balázs Mihály.
Az energikus, erőteljes, pörgős zenei környezet miatt a Zavar nem kesereg a problémákon, hanem rájuk rúgja az ajtót.
„Amint meghallottam a zenét, azonnal beleszerettem, de még nem tudtam, miről szóljon a dal. Misi javasolta, írjak arról, ami minden nap ott van velem, mégsem beszéltem még róla soha. Pár óra múlva ott volt feketén-fehéren a Zavar szövege. Ezt már ki kellett üvöltenem magamból.”
Zavar a zenei megosztókon itt.
Korinna a közösségi médiában:
https://linktr.ee/mirtsekorinna
Spotify → http://bitly.ws/SMDe
Tiktok → https://bitly.ws/3ic4w
Instagram → http://bitly.ws/SMec
UTAZØ a közösségi médiában:
Spotify → http://bitly.ws/SMDu
Instagram → http://bitly.ws/SMeJ
Tiktok → http://bitly.ws/SMWp
Facebook: https://bitly.ws/3ic4I
